Pause

Éppen nem pakolok, most faltam be fél pizzát, füstös, finom, ezittareklámhelye, nem urambátyáim, de szeretem a pizzáikat. Majdnem bugacit, de aztán inkább füstöset rendeltem, nem bántam meg. MInt ahogy azt sem, hogy szóltam a Zinternetnek, hogy szóljon a pizzériába, hogy köllene nekem egy sör is.

Tulajdonképpen ezzel ünnepelhetem, hogy nem ittam alkoholt immáron egy hete.

Szóval most üldögélek egy kisebb romhalmaz közepén-szélén és azon töprengek, mivel lehetne kikarózni a lehajló növényszárat, mielőtt letörik a saját súlya alatt.

Meg meditálgatok a költözésmetafizikán. Utóbbi könnyen meg, mert ha van is olyan, roppantul metaforikus, s mint olyan, nem jelent semmit vagy bármit jelenthet. ("Mindig van még egy lehetséges olvasat. Tehát akármennyi.")

(Most jutott eszembe, hogy Nagypéntek. Most már tökmindegy.)