Kezdem inkább a jóhírekkel. (És itt, persze, sorozatokról lesz szó, de ami a pláne, egyik sem sitcom.)
De hogy nagyon gyorsan váltsunk is, hát itten van nekünk a 10th Kingdom, Al Bundyval, mint Troll-királlyal, Rutger Hauerrel, mint Vadásszal, na, meg persze megannyi meselénnyel, aki kölcsönösen sokkolják egymást a korunk New Yorkjából érkezett nagyszerű párossal, a gondnok apukával és a pincérnő kislánnyal, akik az - amúgy hatalmas kedvenc - Farkassal karöltve próbálják visszaváltoztatni a herceget (akiből sajnos kutya lett: amúgy annak szerintem sokkal jobb, mint hercegnek) és visszajutni (tuggyafene, minek) New Yorkba. Ez persze nem olyan egyszerű, boszorkányok, Vadász, átok, tükörelvesztés (tudhatja mindenki, az a Kapu), börtönbezárás, ami csak kell egy mesébe. Négy rész, de részenként több, mint másfél óra. Minden perce megéri, különösen, mondom, a nagyszerű meseszövés és a Farkas miatt. 
Végül, de nem utolsósorban, itt van nekünk a Jekyll. Eltartott darabideig, mire belevágtam, tuggyafene, miért nagyszerű sorozat, az első három rész olyan, hogy csak roppant hangosan és elégedetten lehet csettinteni az embernek. Persze, nem véletlen. (Ez nem véletlen, ez vélet, köszönjük, ó, Karinthy!) Merthogy nézzük meg, ki is írta e csodás opuszt: áhh, csak nem Steven Moffat? Ha van valaki olyan szánalmas, hogy nem tudja, milyen húrokat zengessen eme zseni neve, az kattintson ide. És szégyellje magát. Tudom, Chalk meg Dr Who, de akkor is ez az igazzy nagy kedvenc. Meg is nézem a két ünnep között. A Jekyllről meg majd írok később.
* AKA Cape Wrath
** Ha van olyan. Újabban már ebben is kételkedem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése