Bloody Thursday

Sosem volt az én napom, mindegy. Biztos mindig akkor voltak matek- meg fizikaórák és akkor még utáltam a matekot meg a fizikát. A jégbor olyan, mint a vizezett méz, egészen egyszerűen nincs egy csepp agya sem annak, aki ennyi pénzt kiad érte (úgy kaptuk, naná), mondjuk sejthettem volna, tudván, hogy készül. Lehet hülyének meg bunkónak nézni, a jégbor mocskosszar: legalább sznob nem leszek*. Csemegebor, baszics, annak kellett volna csilis f@szkorbács, aki kitalálta. Lehet, hogy a "még egy Spar Egri Olasszal is jobban jártunk volna" túlzásnak tűnik, de nem az.

A Férjek gyöngye még mindig pontosan azt nyújtja, amit várok, azzal nincs is gond és amikor végre egy-kettő körül el is aludnék nyugodtan, jön a jól ismert rémálmok ama ritkább verziója, midőn nem csak menekülője, de aktív szereplője vagyok a történetnek, nyomozgatok, rájövök, ajtóval nyomom házon kívülre a szörnyeket, ellentámadok, megyek utánuk - majd, amiben mindeddig egyedülálló a dolog: meghalok. Aztán, mint az FPS-ekben, amikor lepuffant Dave1987 oszt körbeállnak, mint amikor Vágássy Ferit leütik a buszmegállóban ( (c) Bödöcs Tibor) faszán végig is nézem utána, ki csinált ki és hogyan.

Hát... tanulságos volt. Ha az álmokat jelnek kell tekinteni, akkor szarban vagyok, nem is kicsiben... :)

* A Mona Lisa ronda és öreg, a Kisherceg meg elmebeteg... - Beatrice

---

Tücsi titokblogján hallgatom az odatolt nótát már harmadszor, baszottul nem értem. Mindjárt jól felkúrom az agyam, oszt én is nekiállok nótát hallgatni. Meg is van, mit.

Dühös, üvöltős, freak videóval, ez kell ide...