Tizenegy óra múlva indulok a Szajki tavakra

Na, ide indulunk LB kollégával, nagy erőkkel, egy röpke sárvári találka után, ahol nem a város kulturális értékeivel fogunk ismerkedni, jóval inkább mondjuk a kuglizóval. Meg veszünk túlélőkészletet a peniben (Knock-knock-knock! - Penny! Penny! Penny!), mert kell az. Minden urbánus és rurál szennyet, idegességet és szomorúságot megmosunk fröccsben és mindjárt más lesz a világ, istenuccse! Három (négy?) nap múlva többet tudok mondani, kis elíziumunk ugyanis nemhogy nem tartalmaz netet, de térerőt is csak elvétve. Sok kávé, sok fröccs, sok enerdzsidrink, sok nyugalom, sok dal és elvétve némi kaja is kell azért. Szerintem még a tóba is bemerészkedek, bár nem hiszem, hogy LB partner lenne a strandolásban. :)
---
Ápdét: az éjszakát túléltem, melóról hallani sem akarok, nemrég bontottam egy sört, mintegy jelképezve, hogy szabadságom megkezdtem. Négy óra múlva már buszon ülök, pár doboz sörrel meg pár doboz energiaitallal készültem, a többi majd kialakul. I have no fear. :)
Valami atomjó sorozatot mondjuk beszerezhettem volna, nehogy kockulás nélkül maradjak, de sebaj, majd dobok be pár könyvet a tatyóba, oszt olvasok, ha minden kötél szakad.
Olvasni... mint az állatok... :D
---
Ápdét: ez az LB ez egy ügyes gyerek, még csak el sem aludt. Nemrég beszéltünk, a vonaton ül. Elvileg ő ér hamarabb a találkahelyre, gyakorlatilag kurvaélet, hogy én, mindketten borítékoltuk, köszönjük MÁV, hogy bízhatunk benned! Két óra és én is startolok.

Ennél lóbb profájl nem is lehet

Három éjszakás műszak, aztán húzok a szajki tavakhoz.
Sem net, sem térerő, sem idegeskedés,
csak tópart, fröccs, bogrács, hejehuja, napsütés.

Low profile

Egy időre magára hagyom az amúgy sem nagyon frissített blogot és undercover magamnak irogatok.
Akit nagyon érdekel, szóljon, aztán majd eldöntöm, köll-e, hogy tudja a blogcímet.
A bodzás radler meg nem rossz, csak a CG jobb. :)