Interview

Voltam megint interjúvolódtatni, szerintem okos voltam és szép és profi. Na, jó, amennyire tőlem telik. Ha összejön, az eléggé fasza. Ennyi, so far, 20-ig szólnak majd.
-
Mindenki hallgasson Mr. Roboto-t!

Thank you very mucho, Mr Roboto

summázat

Megnéztem a Szex és New York filmet is. Mindenképpen mellette szól, hogy rövidebb, mint a hat évad sorozat. Szombaton meg voltam koncert(ek)en, inkább nem mondok semmit, nem győzött meg. De megint el lehetett mélázni azon, hogy miért dolgoznak ezerszázalékos haszonkulccsal a szórakozóhelyek meg hogy vicc-e rosszul írni Júliusz (gondolom, ama lehet) nevét vagy csak mérhetetlen inkompetencia. Holnap meg állásinterjú, höhöjj!

Vegyél cipőt és dögölj meg - Stressz és New York, bunkó reklám

Mert erről egyszerűen muszáj írni. A konzumerizmus főlegvára. Bevezetőnek annyit, hogy Carrie Bradshaw egy ingyenélő, önző, elkényeztetett ribanc, és komolyan azt gondolom, hogy halálával mérhetően emelkedne az emberiség átlag empátia- és intelligenciaszintje. Hősünk, CB egy nóném újság tehetségtelen firkásza, gondolom, kb hetente kell fél flekket leadni, ezt meg is teszi elvileg, sértett önérzettel, hogy meg kell piszkálnia a billentyűzetet, hogy jönnek ezek ahhoz... Na, hogy miért utálom, mert egyelőre öncélú fröcsögés. Mert ostoba, önző, sekélyes (nem olyan szépen-szellemesen, mint én, hanem rondán és ostobán)* - egyetlen gondja, hogy vehet-e magának még egy cipőt (!). Nem viccelek. 4-500 dolcsis lépőket vesz, ebben elégül ki. Meg abban, ha röhöghet mások kárán. Arra most nem térek ki, hogy folyamatosan azon sír az arca, hogy neki aztán sosincs pasija (amúgy ordas nagy ribanc, szerintem senki nem tudná felsorolni az összes pasijának a nevét a sorozatban, mindenkivel dug, kivéve a homokos haverjait) - na, szavam ne feledjem, szóval fő nyűg, hogy nincs pasija; amikor vannak pasijai - merthogy néha párhuzmamban, eszem a kis folttalan lelkit -, olyan széles ballisztikus ívben kúrja ki őket seperc alatt, hogy csak egy elmosódó folt lesznek szeginek a horizonton. Aztán vesz egy új cipőt, jaj, olyan jó ember volt, na, mindegy - motyogja tán, betol egy Manhattan vagy egy Cosmopolitan koktélt (mi mást, ezt még meg tudja jegyezni), és jöhet a következő. Közben borzalmas, lilás álbölcsességekkel traktálja a gyanútlan nézőt, itt-ott hatásvadász kérdésekkel tarkítva. Amúgy az összes kibaszott barátnője kategóriákkal jobb arc, mint ő; fene tudja, minek barátkoznak vele, mikor fent említett hősnőnk szemmel láthatóan csak arra tartja őket, hogy kesegítsék a szarból/hogy röhögjön rajtuk. Samantha egy promiszkuus alfanőstény, de legalább őszinte és vicces. Miranda még viccesebb, és bár ő is eléggé nagy pöcs tud lenni, ő legalább megbánja, szemben... most majdnem valami erőset mondtam, na, azzal; lényeg a lényeg, Miranda egy szarkasztikus, vicces forma. Charlotte módfelett sokat bír bár picsogni, alapvetően azért aranyos, de ez a naiva-karakter az ember agyára tud menni.
Fene tudja, hogy mi a rossebnek hörgök itt annyit, talán csak az van, hogy minden pillanatban várom a Vatikán emailjét szentté avatásom témájában, merthogy megnéztem mind a hat évadot, illetve, hogy óva intsem férfitársaimat a sorozat megtekintésétől. Kizárólag buzik és két iksz kromoszómával rendelkezők tudják ép ésszel végignézni, magam is most pakolok, vonulok szanatóriumba. Juteszembe, szerepel a sorozatban Evan Handler, az azért jó, majdnem pont olyan, mint a Californication-ben**, csak tisztára más.

Amúgy. Csak. Mutatóba. Pár. Hasonvélemény.

És akkor még nem is írtam arról, hogy olyan, mint egy folytatásos reklám.

* Mindig a mélységről beszél, mint minden sekélyes ember, asszem, tán az Üvegfal mögött-ben olvastam volt.
** Meg a gugli is kapja be a faszomat, hogy végig kell írni a szót. :)

Kedves Naplóm!

Voltam HVG Állásbörzén, olyan, mint a búcsúban. A grafológusnéni azt mondta, nincs annyi önbizalmam, mint kellene, magamat okolom a kudarcokért, empatikus vagyok és érzékeny*. A többi mondjuk, hogy stimmelt, de legendás szerénységem miatt nem citálhatom. Más most nem jut eszembe. Szereztem frankó jegyzettömböt. Regisztráltam tizenötezer helyre. Miért SYMA a SYMA neve?

* Faszom.

Margit

Mert nagy nehezen rávettem magam, hogy képeket tőccsek fel.
Hát tőtöttem. Ide.
---
Elhatároztam vasmarokkal, hogy megint rendesen írom a bloggancsot.
Re(nge/t)tegjetek.

Szarakodik a pocak

Nem részletezem. Bár, mostanra nem olyan szörnyű.
Holnap ne legyen semmi ilyesmi és süssön a nap.

Haute Tension

Ez az.
Nagyon tündibündi darab, némi következetlenséggel és érezhető gore-faktorral.
Szisszegős.
Azért közel sem olyan jó, mint a L'interieur - de egynek azért jó.
A 30 Days of Night szar, a Journey to the Center of the Earth egynek jó, ha nem nagyon figyelünk.

Rosszkedvünk tele

Now is the winter of our discontent
Made glorious summer by this son of York*;
And all the clouds that low'r'd upon our house
In the deep bosom of the ocean buried.**

* Vagy inkább a frissibe' megcsinát leptop.
** Na, nem mind. :(

Boldogot.

Aztat. Naná.

Ez sem igazi poszt

Minden nagyszerű, leszámítva a melót meg azt az éktelen sebet a lábamon, de több is veszett Mohácsnál, mint egy kis vér meg egy farmer (amúgy is ki volt szakadva, plusz egy kis vágás nem oszt, nem szoroz). Dreamlinuxban gondolkodom, remélem, meg lehet csinálni a laptopot, aztán hadd próbálgassam a pendrájvancsról. Legyen egy melóm már, aztán tőlem bekaphatja a világ.