2008. január 30., szerda

Hallgassátok

ezt a kedvemért.
Kösz.

2008. január 25., péntek

Gyorsjelentés

Egy meló bukta, de helyette elvileg kínálnak nekem megfelelőbbet, plusz egy csokornyi álláslehetőség titkos helyen, ha majd nem titkos, taglalom. Mérsékelten szorgos burkolók csomagolják a házat hungarocellel (nem érdekel, hungarocell és kész), a wifis antennát le köllött szerelni; egy darabig az agyvérzésgarantáló "szigszalag és erkélyajtó-üveg" megoldás ment, most egyszerűen beleszúrtam a hungarocellbe (akkor is az) két végmenetes csavarral. Majd ha szíveskednek bevakolni a dzsuvát, akkor felszerelem állandóra, plusz, ami Tücsinek tán fontosabb, akkor kipakolom azt a kétköbméternyi sittet, amitől úgy néz ki a szobánk fele, mint egy junkyard. B@sznám ki a nagyrészét, csak nem a miénk, hanem a Nyanyáé. (Bár érdekes perceket töltöttünk a klipszei, karperecei és nemtommii nézegetésével. Nem hinnéd el. Komolyan.)
Plusz fontos hír: a nemrég hagymaformában érkezett négy darab tulipánból egy a kezdet kezdetén bedobta a törölközőt, de a többi stabilan megmaradt, mi több, egyik nagyon tulipánodik és egy másik sem akar mögötte elmaradni, büszke szülőként nézegetem őket, ha már mást nincs.
A kedvencem az, amelyik szarik nyílni, mint ahogy lenni szokott.

2008. január 21., hétfő

Áttörés vagy nem

Mindenesetre lett egyszer csak három olyan hely is, ahova mennék szívesen, na, meg felvehetnének akár. Nem kiabálok, nem kiabálok, majd csendben felposztolom, hogy nem vettek fel sehova. :(

2008. január 16., szerda

Meló

Na, az nincs. Illetve, van is meg nincs is, lásd írás és fordítás. Úgy nincs, hogy dolgozd ezt, ettől eddig és ennyit meg ennyit kapsz érte, pedig az nagyon, de nagyon kellene, igazából már tavaly is késő lenne. Ennek szellemében, figyelembe véve, hogy átlag két-három hetente változnak az álláshirdetések és jómagam meg nagyon a pad alatt (vagy hol) tudok lenni, mert semmi, semmi, semmi, naszóval az van, hogy minden hétköznap beadom legalább egy helyre. Többre lehet, de egynek kell lenni. Ennek szellemében tegnap jelentkeztem egy könyvesboltba eladónak (szerintem igenis jó munka az, rendben?!), ma pedig, ahogy elkészül mérsékelten esztétikus fejemről egy viszonylag emészthető fotó, jelentkezek rendszergazdának. (Nem nagyon értem mondjuk ezt a dolgot, hogy minek kell kép: még nagyon kicsik a szerverek és hátha megijednek egy ronda embertől? Na, mindegy.) Közben ahogy az írással haladok az köbö nulla (pedig pörögnek a napok, veszettül, közeleg a deadline); hála annak a csirkefogó lusta, link fordítótársamnak (én mondom ezt? igen, én!), a fordításra ez fokozottan igaz (de elvileg holnap jön és egész nap meló), de közben mindig tanulgatok ezt-azt napközben, amire tuti semmi szükségem nem lesz; illetve most éppen mosok, szedem le a mosottat és azon töprengek, mit főzzek vacsorát az én dolgos kis kedvesemnek, tiszta háziasszony lettem - lásd kép: gyerek nincs, de kaptam "linux!" felkiáltással egy pihepuha pingvint, az a pótlék -, Tücsi megjegyezte már, hogy nem kell ezzel mártírkodni, hát, tényleg, de nem is teszem, csak vicces. Amúgy ha nincs főzés, az összházimunka mintegy fél óra. Valamit még akartam írni, de már tökre elfelejtettem. Mindenesetre most hoztam elő utoljára ezt a háziasszony-dolgot, megígérem.

2008. január 15., kedd

Mán írtam volna ám...

... csak amikor kedvem volt, nem voltam a gépnél és vice versa. Most meg nem jut semmi eszembe. Csak ilyenek, hogy láttam életem első dagadt rotweilerét az utcán, eléggé sokkoló volt, de aztán megnéztem a gazdáját is és az sok mindent megmagyarázott. Meg olyat is láttam, amiről eddig csak hallottam - ahogy valaki kib...ssza a fenyőfát a negyedikről. (Emlékszünk? "Hova viszi?! És hova teszi?! ... Ne ide! Ne oda...!" - valami közhasznú reklám, vagy hogy hívják ezeket a taknyokat, volt, még a nyolcvanas években.) Meg láttam nénit, ahogy a járdáról mélyen eltökélt szorgalommal az amúgy is fél méter széles, szarráfagyott útra lapátolja a havat. (Nem mintha tudta volna máshova, ez köll nekünk.) Meg láttam a boldogságot, lágy volt, szőke és másfél mázsa... nemzedékem legjobb elméit... lappantyút... Na, ennyire megy...

Küldtem körlevél új telszámmal, akit kihagytam volna, az csujjogasson.
(Iszonyú rutinnal a végén az összes fontos mailcímet is töröltem a biztonság kedvéért. Aztán vérszemet kaptam és "akkor mindegy" alapon mindent kitöröltem a mailfiókból, ami adat volt. :HC: )

2008. január 10., csütörtök

Hír

tegnap mérgemben földhöz basztam a telefonom a Petőfi utcában, szal ha valaki telefonon akarna keresni, ne fáradjon

2008. január 9., szerda

Nagy pirospont Tücsinek


Teljesen magától elkezdett Pratchett-et olvasni, kérdezte, szerintem melyiket olvassa, magyar szak mián odaadtam a Vészbanyákat. Csak nehogy a végén Coelho-t vagy Müller Pétert kelljen olvasnom cserébe.
:)
Tudjátok mit? Ha kell, még azt is olvasok...
Nagyon kedves, nagyon megértő és nagyon sokat dolgozik szegény most...
:(

Akár fel is olvasnám neki.
(Na, nem Coelho-t, Pratchettet. Maradjunk az irodalomnál.)
:)

És horrort/slashert is hajlandó nézni velem. Mondjuk mindig nagyon szarokba futunk bele, úgymint - a teljesség igénye nélkül - Motel 2, 28 héttel később, Mezsgye, Woods, etc...
Megyek is, letöltöm a Ringu-t.
:)

2008. január 8., kedd

Cikk vagy hír


...valahol a kettő között. Mindenesetre megjelent az első - mmint az it.news, újabban: IT Café keretein belül - írásom tegnap itt. Örülünk, Vincent?

2008. január 3., csütörtök

Rádöbbenés

Haragvó, szeszélyes, ölelő, őrült, símogató*, kedves, átkaroló, rejtélyes, megértő és mindig ő**.
Nőből van a csajom. Szeretem, nagyon.

* tudom, hogy nem így írják, de így szebb
**Bár ezt nem vállalja be. :)

2008. január 2., szerda

Címszavak karácsonytól

Film: Csillagpor, hát az valami zseniális. Hiába, Gaiman. Lusta linkelni. Big Fish. Majdnembőg, nagyon jó. Csapong. Azt álmodtam, hogy anyai nagyapám nem is halt meg, hanem csak elutazott és visszajött. Fiatalabb volt és nagyon energikus, jót beszélgettünk - kár, hogy nem emlékszem, mit. Pár álommal később ütött-kopott jobbkormányos fekete Ford Mustangom volt, azzal rodeóztam. Szilveszter nembulis, egyáltalán nem is baj, nekem jóérzéses, nagyot pihentünk. Tücsi jólvan, megvan, az obligát balhézást azért megejtettük a két ünnep között, én-e vagyok hibássa? Tegnap kapitány voltam, nem merek egyebet mondani, mint hogy magam nyugodtnak és mosolygósnak érezgettem magam. Tücsi is mosolygott, mintegy negyed óránként parancsba adtam, mint kapitány, remélem, anélkül is tette volna. A 28 héttel később kb ugyanolyan szar, mint az első rész, szóval az akinek tetszett, az bátran megnézheti. Viszont még mindig ugyanúgy aggódom, Indiana Jones kijut-e a kelepcékből és megszerzi-e a frigyládát, mint kamaszkoromban, pedig tudom, hogy kijut és megszerzi. Ma - elvileg - a Végzet temploma jön, ami szerintem a legszarabb, holnap Az utolsó kereszteslovag - üzenet: a negyedik részben nem lesz benne Sean Connery.
:(

Gyártottam előre hógolyókat, megyek az erkélyre a kurva burukkoló galambokat dobálni.
Mindenkinek vigyorgósan nagyszerű 2008-at, aki nyavalyogni mer, azt agyoncsapom.
Galambdobálok, aztán megyek írni.