Hájgép

Ha nagymamám mérlege nem csal (szerintem de), akkor az történt, hogy egy év alatt tíz kilót híztam, ezzel elértem a csúcsdagadtakat jellemező, hihetetlen, durván pavarottis hetvennyolc (78!) kilót. Csak most jutott eszembe a tízkilós dolog. Az több, mint három most született mergenc.

Üzenet az agynak

Aki meglepetést szerezne valakinek, az egy faszkalap, ezt ne feledjük!

Open Stage Székelylend

Aki még nem ismerné ezt az őrületet...

A Művek

A pecsenyezsíros kenyeret lilahagymával nem hagyhattam ki, ez ugye, érthető.

Ezt most nem fogja elhinni senki, pedig

Ebben a percben hagytam abba az üvegfestést. A poharak a sütőben. Nem, kép nem készült, de Tücsi a tanúm, én festettem. Holnap le is fotózom és felgyűröm ide a képeket. Művész vagyok, bazmeg.

Az álláskereső portálok keresőmotorja egy kalap szar

Biztosan összezavarja, hogy a keresőben keresni kell.
Csak eszembe jutott, ez is most volt, gyorsan bepötyögöm. Merthogy eléggé egyértelmű a Pécs, mint munkavégzés helyszíne, nem?! Akkor mi a retkes p...csának hívnak megint azzal, hogy nagyszerű, menjek állást interjúzni, milyen nagyszerű rendszergazda leszek Budapesten? With all respect, nem ment el teljesen az eszem. Ja, vagy Kecskeméten, nadepláne.
Lehet, bele kellene illeszteni ennek a posztnak a linkjét a cévémbe, biztos segítene.
(Hogy többet senki, semmiféle állás miatt ne hívjon.)
---
Sebaj, addig fordítom ezt a másik kalap szart, hogy csapkodhatnám izzó szögekkel kivert bézbólütővel a nemesb szerveit annak a szubhumánnak, aki ezt összeollózta, lécci, lécci, jó leszek, csak ezt kérem karácsonyra!

Üzenet az agynak

A legjóindulatúbbnak szánt poszt kapcsán lehet a legjobban felkészületlenül leszomorodni.

Intermezzo

Lassan egy éve véletlenül és kicsit ittasan felhívtam egy lányt, a fene sem tudja, miért (mint ahogy azt sem, miért hívtam el egyszer még azelőtt jóval egy nőnapi bulira). Lényeg, felhívtam, akkor is, meg akkor is felhívtam, nagyszerűeket beszélgettünk, aztán kialakult valami kapcsolatféle (az Ügy), aztán kicsit még rá is segítettünk, olyasmi formálódott, mint valami szexbarátság, aztán meg már csak eszkalálódott, mint őrült, ki letépte láncát.
Most meg azon aggódok, honnan szerzek pénzt és hogyan hegesztek össze egy biztos egzisztenciát, merthogy el akarom venni feleségül, családot akarok vele, mert nyakig szerelmes vagyok.

Az úgy volt, hogy...

...akkor telefonált a Drótsáska (=Vén Hülye), hogy a vonaton van ám immáron és akkor egy darabig elszórakoztunk azon, ki a szenilisebb, de aztán csak megindultam eléje, nehogy a pesrő lejőve szertealázza az eltévedés, bár ő inkább klausztrofóbiára gyanakodott, mert ez egy olyan. A 3-5 centis hófalak ellenére csak vagy tíz percet késett a vonat, még egy tisztességeset olvasni sem tudtam, ez is miatta van. (Le is fotóztam, ahogy megérkezik, de embertársimra való tekintettel ezt inkább nem tenném közkinccsé, plusz a "kincs" kitételnek ezesetben semmi, de semmi értelme.) Aztán - mivel Tücsi kitalálta, hogy takarít, hiába mondtam neki, hogy az Árpád-híd alja, ahonnan gyön ez az ember (vagy mi), szóval ahhoz képest a hamutartóink alja műtői tisztaság és kristályrend, beszélhet az ember - lényeg a lényeg, nem mehettünk haza, el kellett menni "egy, de inkább két" sört meginni előbb. Rajtunk ne múljon. Szeretném jelezni, hogy ne csak másokat szapuljak, hogy annyira belemerültünk a csacsogásba pillanatok alatt, hogy rossz utcába kanyarodtunk már a kezdet kezdetén, ez egészen sokáig fel sem tűnt, hiába, kilencvenhatban kezdtem Pécsett tanulmányim, nem olyan sok idő jaz. Lényeg a lényeg, Hangullat, de akkor kellett inni valami töményet is, mert illyen ez az ember. Iszogattunk, csacsogtunk tova, aztán hazamentünk, ahol Tücsi nem csak pikk-pakk renddel várt minket, de nem is várt. Mert éppen boltban volt, és nem sokkal utánunk futott be, hozott sört meg vilmoskörtét a fáradt embereknek, akik neki is álltak elfogyasztani. Én meg mellette csülökpörköltet főzni is nekiálltam. Most meg elfáradtam a gépellésbe, reggel van, nagyon. Folyt köv.

Hiányjel

Itt volt hétvégén a Vén Hülye, szerintem eléggé jól éreztük magunkat, volt röhögés is dögivel meg sok sport (bowling, biliárd, csocsó, hogy egyre kevesebbet kelljen mozogni), Tücsi tündéri volt, minden nagyszerű volt. Minden volt.
Majd később mesélek róla, csak most nagyon szar a kedvem.

És akkor a Tücsi agya ledobta az ékszíjat

És akkor összetört mindent. És akkor bemenekültem a kisközpontba. És akkor veszekedtünk. És akkor én is összetörtem pár dolgot. És akkor összepakoltam és akkor elmentem. És akkor ittam fröccsöt. És akkor laptopon Braindeadet néztem kocsmában, lúzer-e vagyok. És akkor felhívott és akkor hazajöttem. Na, oké, idejöttem. És akkor faszkodtam USB-vinyóval. És akkor nem jött össze, mégsem törtem össze semmit. Akartam volna. És akkor aludtunk. És Pratchett valószínűleg még mindig Alzheimeres, én meg másnapos vagyok.

És éppen most

... Tücsi a megértésnek egy döbbenetesen magas fokát mutatta. Éppen elviharzott.
Szerintem én meg iszom egy üveg bort és átköltözöm a kisközpontba.
Egyre faszább a világ.

Zokogj, világ és szurkolj

Mindannyiunk szeretett Terry Pratchettjénél az Alzheimer kór egy ritka formáját diagnosztizálták.

Hogy diagnosztizálja az a deszkánbaszott, murvánkúrt, kékeres, agyhúgyköves, szarbamártott...

Itt a hír.
Csüggedek...

Kezdek komolyan istentagadó lenni. Megölték Douglas N. Adams-t is. Szemetek!

I would have liked to keep this one quiet for a little while, but because of upcoming conventions and of course the need to keep my publishers informed, it seems to me unfair to withhold the news. I have been diagnosed with a very rare form of early
onset Alzheimer's, which lay behind this year's phantom "stroke".

Optimista. Legyünk mi is azok, akármekkora is a szar.

szeretem én a Tücsit, nagyon.
csak mondom.
remélem, tuggya Ő is.

Breaking News

Tegnap este óta megvan az új kedvenc (elfér a régi kedvencek között), a Californication. Nos, itt a szónak jóval inkább a fornication oldaláról van szó (plusz a főhős néha nyávog, hogy milyen szar Kaliforniában), ennek megfelelően szerintem nekem azért kicsit jobban tetszik, mint Tücsinek, de hát ki tudhassa. Mindenesetre kiderül David Duchovnyról*, hogy tud ő, ha akar. Megnéztünk pár részt, én amellett kampányoltam, hogy szimpatikus figura és hogy ez végülis egy romantikus sorozat, szerintem nem győztem meg. (Nem Duchovnyt, Tücsit.) Mindenki nézzen Californicationt, mert jó meg amúgy is kötelező. Sokat agyaltam, milyen képet tegyek ide, aki nem jön rá ebből, mi a baj szegény Hankünkkel, annak vizsgálatra van szüksége. Egyszóval: nem zsengelelkű apácanövendékeknek forgatták le, de az én primitív humorérzékemnek tökéletes.

{Jelenet: Hank a kislánya anyjának (Karen, nem feleség) és annak pasijának a házában egy vacsorán. Kissé berúgva elmegy tépni egy nőcivel a hálószobába, majd khm... azt csinálják. Közben Karen (akinek a barátnője a fent említett csaj) megmutatja a házat másik barátnőjének. A jelenet kínosságát csak fokozza, hogy Hank egy méregdrága festményt kap le a falról, nemesebb szerveit takarandó, majd mindenféle egyéb fakszni nélkül le is hányja azt. A csaj az ágyon szintén okádik egyet, majd nagyon röhögnek. Oké, ez így leírva eléggé szarul hangzott, de valójában vicces, komolyan.}
Mondom, vicces... Akkoris...

* Ismeretterjesztés: Gyjúhovninak ejtendő. Valamelyik szláv nyelven pásztort jelent, asszem, de most nem nézek utána (ennek sem).

Dezsőnek meg kellett halni

Vagy Dollárnak, vagy Mazsolának, valamelyik név a kettő közül. Elébb azt terveztem, hogy képeket is töltök fel, de sikkadt a dolog, egyrészt lusta vagyok, másrészt meg városi zsiványok is olvasgatnak, olyanok, akik legfeljebb az Unreal Tournamentben láttak vért, szóval hagyom inkább. Címszavakban (a képfeliratok): "Bumm a fejbe, halott vagy, haver"; "Legyek Ura", "A mellemre is, mami", illetve a vége felé a "Kerékcsere"*, "Máma már nem hasad tovább".
Azt is terveztem, hogy hosszabban írok a dologról, de nincs kedvem, vágtunk, ittunk, ettünk, a végére Tücsi családja és főleg azok kitűnő ismerősei az idiotizmus olyan fokára süllyedtek, amilyet eddig csak otthon láttam, sőt, lejjebb. Gondolom, Neki nem vígasz, hogy ez engem kicsit azért feldobott. Aztán hálistennek hazajöttünk, fárasztó volt az a másfél nap. Nem, inkább nem taglalom, miket hallottunk, miután Béla Barátom és kedves neje elmentek, szerintem le is kellett volna feküdni, kedélyes, jóivó semmittevő slakker az öreg, be nem áll a szája, de ő legalább csak hülyeségeket beszél, nem rosszindulatú hülyeségeket. Itt abba is hagynám, eszembe jutott pár idegesítő dolog, inkább legyen szép a napotok? Tücsi is csak címszavakban taglalja a dolgot - illetve, most már abban sem, törölte a fenébe a posztot.
Amúgy nem, nem tudtam megállni; nem dobtam meg a mentőt és valahogy kiszaladt a számon a disznótoros vacsora közben, hogy szerintem az össze politikust agyon kell lőni. My bad.

* Ilyet még nem láttam, nem rémfán bontanak, hanem az asztalon - a sonkákkal kezdik a bontást és a végén szedik csak ki a beleket. Érti a fene, De bitangul gyors volt, az bizonyos. Mondjuk, közel sem ittak/ültek/vitáztak annyit, mint nálunk szokás, ahol a négyszer ekkora csapat harmada mindent jobban tud (nem tud semmit), nem csinál semmit (néha jobb is) és vezetgetni akarja azokat, akik dolgoznának végre. Politika, kicsiben; csak mi jobban érezzük magunkat.

Címszavak

El. El. Morog. Morog. Isz. Esz. El. Messze. SMS. Telefon. SMS. SMS. Méreg. Nemtud. Isz. Telefon. Isz. Paranoia. Isz. SMS. Telefon. Indul. Bolt. Haza. Kisközpont. Ki. Be. Ki. Be. Bor. Ki. Be. Ki. Be. Morog. Elalszik.

Bassza meg a Mikulás.
És még csak nem is nagyon haragszom, csak szomorozok.
---
Trend a lelke mindennek:
Eztet tessenek hallgatni. Aki nem hallgatja, azt úgy pofánrúgom, hogy elszáll.
A lagzinkon is ők fognak játszani, tessék hozzászokni.
A legkibaszottkurvajobb (vagy hogy ragzódik) idei album.

Mikorárts-ra*

... kaptam nagy csöndet, torokhangú morgást, légbőlcsípett lebaszást.

Meg most láttam, van a konyhán kis csomagocska, zsigerből kihozta belőlem a so fucking what-ot, most meg a BossHoss nyomja a fejembe, hogy

like ice in the sunshine / I'm melting away on a sunny day,

nem mintha nem felejteném (/nézném) el az egészet úgyis "csak úgy". A képen az én Mikulásom látható, szarik kimozdítani a töttyedt seggét abból a fotelből.
---
Hívott Ő. Még morc, de talán nem annyira. És volt ajándék a bakancsomban is. :)
---
Nefeledjem:
Boldog Mikulást!
(Szebbet, mint ez.)





* A la Karácsonyi Lidércnyomás - Nightmare Before Christmas

Csak mert mondtam, hogy lesz rendszeresen

Szóval nem azért, mert olyan nagy kedvem van.

Na, hétvége. Az volt, hogy "mézeskalácsoltunk, babanézőztünk, vettünk másnap az alközpontba csomó növényt (igazán otthonos mostmár, de igazán), filmeztünk-sorozatoltunk, de főleg heverésztünk és kajáltunk együtt rengeteget. csendes nyugalom volt/van. jó ez a decemberi hajtás előtt, az ideges karácsokodás előtt, a tehetelen pénztelenség totális beteljesülése előtt." (Na, honnan?) Kicsinyég rákaptunk a Férjek gyöngyére, folytattuk a Reapert - azt csak tegnap, mondjuk...
Megnéztük megint a Nő kétszer-t (szerintem akkor is szomorú az a film és kész), a Horgász a pácban-t, a Motel2-t... Na, utóbbi kapcsán: bizonyára mindenki hallotta, hogy az milyen szar film. Nos, nem olyan szar. Ezerszer szarabb. Legközelebb, ha Eli Roth öklözni akar a kritikusokkal, hadd menjek én (egy Uzival), vagy írassunk Klicskóval* egy lealázó cikket előtte, oszt csapja agyon. de rendesen.

* Nemtom, ki most a legmenőbb agyrázkódásgyűjtő, szorri...

Elkezdtem szerkeszteni meg írni, haj, de jó (tetű lassan haladok), valóban csinosodik az alközpont, örülhet a Vén Hülye, ha ideér egyszer.
Tegnap meg megígértem, hogy elmegyek egy habilitálásra, én hülye barom állat...
Hogy ne ilyen keserű posztvég legyen, hát Fawlty Towers-t is néztünk, számosat (olyan sok nincs, mert Cleese nem volt hajlandó folytatni a sorozatot, ismerjük a sztorit, nem?). De most koncentráljunk a kezdetre:
"A Waczak szálló ötlete akkor született meg, amikor a Monty Python csoport egy ízben megszállt a torquay-i Gleneagles Hotelben. Cleese és Booth a Python műsor felvétele után a hotelben maradt. A tulajdonos Mr. Donald Sinclair, nagyon modortalan volt, a kérdésre amely arra vonatkozott hogy mikor érkezik a következő városba induló busz, odahajított egy menetrendet, Eric Idle bőröndjét pedig a kertben található fal mögött helyezte el, attól tartva hogy esetleg bombát tartalmaz (egy ketyegő ébresztőóra volt benne). Kritizálta az amerikai Terry Gilliam étkezési szokásait is, aki szerinte túlságosan is amerikai módon evett (a villát nem a megfelelő kezében tartotta). Feltehetőleg ez utóbbi incidens adta az ötletet ahhoz, hogyan viselkedjen Basil a "Waldorf Saláta" c. epizódban az amerikai vendéggel." - Wikipedia

Mindjárt hétvége

És ezzel megjött a béke is, úgy tűnik. Ez eléggé nagyszerű, megyünk ma Bendegúznézőbe, aztán jövünk haza, bele a nagyágyba. Egyebet nem tudok, kérem kapcsolja ki.

Na, a tegnap

Sétáltam. Mászkáltam. Beültem a Törzshelyre*, megdöntöttem a rekordot az okosságigépen (nem kicsit, beszopta az az alkesz, aki utánam jön), dolgozgattam, töprengtem, Jungot olvastam. Elindultam. Nem mertem hazamenni. Dzsekiben mászkáltam a fagyott hantokon. Ittam még egy némi fröccsöt, biztos, ami biztos. Volt szerepjáték. Szőke kiverte a hisztit, hogy az ő karaktere meg van kérem itten alázva, majdnem azt mondtam, hogy befejezem, bazmeg, van elég bajom, de mivel mesélek, dugjam fel magamnak a bajaimat, gondolom, nem azért vagyok ott, hogy a való világot bevigyem a játékba. (Hisztipattintó történés: hajóramászás, nehézlovasa a kötélhágcsón, majd' a mellvértnél, nem hajlandó engedélyt kérni a kapitánytól, hogy a fedélzetre léphessen, aki ezt megmorcolja, pofonbaszná - ezt ügyesen hárítja, kapitányi csukló marokban, nagy benga ember az a lovag -, kardot rántana, aztán meg csodálkozik, hogy a morc tengerimedve lelövetné. Jé. Amúgy csuklóba kapott és még a csónakba is pottyant, mert jó fej a mesélő. Alig firtattam azt is, hogy a picsába akar kardot rántani, amikor egyik keze már eleve a csuklót fogja, a másikkal, gondolom, kellene kapaszkodni. Mindegy, az lett a vége, hogy ezt a verziót fogadtuk el hitelesnek és bepottyantak - a csónakba. Olyan nincs, hogy full plate és úszás.) Sokáig játék, haza. Idegesség, sok. Nanométerekkel voltam attól, hogy elmenjek egy közeli kocsmába nyikhaj köcsögöt verni: mivel többen voltak, nyilván kaptam volna én is rendesen, de nem ez a lényeg** - nem mentem, a Zasszony visszatartott, vagy engem féltett, vagy a nyikhaj(oka)t, vagy csak nem akart balhét. Gondolom, is-is. A hosszas nyüglődéseket az első igazi ölelésig nem citálnám, végigélni is nehéz volt.
Hagyom is.
Én is sárkány akarok lenni, ha felnövök, mint kis hősöm.
Folyt. majd.

*Azóta, sajnos felújították...
** Hanem az, hogy a feje mögé kell célozni. Meg az, hogy a here sérülékeny. Meg az, ahogy az öreg fater mindig mondja, hogy térdre kell rúgni. Meg az, hogy a kulcscsontot nem védi semmi, törik, mint a gally. Meg az, hogy a vese laza kötőszöveti tokban van, ha rendesen eltalálod, leszakad, mint a picsa. Meg hogy fentről lefelé kell az orrot rúgni. Nem folytatom. Közben persze nyilván dekorálták volna a hátamat-oldalamat-fejemet, de ennyi megérne.

És akkor most elmegyek sétálni

Emlékeztek a Szaffira? Amikor a nemtommivoltaneve ürgének volt egy csap a fején és amikor rohadtul ideges volt, akkor kiengedték a gőzt? Na, nekem nincs ilyenem, szóval megyek és járok egy jó nagyot. Szalem alejkum.

Ábrándozás a politikusokkal való eszmecseréről

Az ágy közös. A párna nem.

Kivégezvén a Dead Like Me első szériát - hogy ne szaladjunk olyan messzire a témában - jött a Reaper első része (illetve a pilot, tökmindegy), bejön ez is, úgy tűnik, mostanában szeretünk a halállal foglalatoskodni, talán eszméletlenül pörgős és minden szempontból kánaáni jövővel kecsegtető éltünk miatt. Mindenesetre palacsintában profik vagyunk, almás-fahéjas, pudingos, meggydzsemes és szamócalekváros. Nincs itthon kakaó.

Aztán a Shooter-t, néztem volna, de mi a rossebnek? 1., a Zasszony nem tudott aludni a lövöldözéstől - átment a másik szobába* (ott sem tudott); 2., eléggé pocsék film, ergo 3., én viszont elaludtam rajta és töretlenül aludtam is negyed nyolcig, mikoron felkeltett a telefonból áradó Pink Panther-téma. Szóval külön aludtunk. Részemről, mert alva nem tudok mellésomfordálni, részéről, mert bedobta a durcit, míg aludtam és inkább a másik szobában (nem) aludt, mert nagyon logikus ám Ő.

Írnám én, hogy de fasza minden, de hát nem.

* Szeretnék jelentkezni, hogy én mondtam, hogy nem fontos, lekapcsolom - nem, nem kell, majd ébressz fel, ha vége, hangzott a válasz. Folytatást lásd fent.

---

Nyilvánvaló kiakadáshegyet akasztva amúgy is terheletlen vállamra, megpróbálok azzal foglalkozni, hogy este szerepjáték - nem ezzel a mérgelődéssel - és persze arra kell rájönnöm, hogy szokás szerint nem emlékszem, hol is hagytuk abba: még jó, hogy én vagyok a mesélő. Legalább jegyzetelnék néha, de nem, azt aztán nem (amikor Watsonék a DNS-szerkezeten dolgoztak, erőst visszavetette a projektet az, hogy Watson, akinek amúgy tényleg híresen jó memóriája volt, unlike me, nem szokott jegyzetelni, majd miután elment egy baromi fontos előadásra, rosszul emlékezett pár adatra - csak mondom). Mindegy, rendszerint úgyis csak kábé emlékszem, majd összerakjuk nagyjából és hozzácsiszoljuk a "nagy vonalakhoz", azok mindig a fejemben vannak valamely furcsa okból. (Nyilván nem mindig, érted...)
Szóval éljen a sajátvilág meg a zerpégé meg a szolipszista eszképizmus, forevö, mert ez az entzauberung ez nagyon jól sikerült, hogy az a deszkánb...tt... de hogy jön ez ide?

Első poszt

Arról, hogy sok-sok blogot kezdtem már el, de egyiket sem tudtam normálisan csinálni.
One last try.

---

Mostanában például rohadtul nem is történik velem semmi, az lehet az egyik oka*.
Alapszabály (1) - Minden nap minimum fél óra a levegőn.
Nem ma kezdem.

---

Axióma: zuhanyozni jó.

* Japánul cseresznyevirág. Csak mondom.