2008. február 27., szerda

Szép szerdai szabadnapocska

Üldögélek pizsamában, mert bár kilenc elmúlt, nem kell mennem sehova, a kávé/tea páros készül a konyhában, mellettem pezsgődik a plusz, lassan rá is kellene gyújtani egy cigire. A szennyesruhák oldószeres vízben keringenek egy külön erre a célra dizájnolt masinában, a Coupling - egyik kedvenc sorozatom, de rendszeresen elhagyom meglevő példányaimat, ja, és a negyedik évadot annyira már nem szeretem, hiába, Jeff über alles - kényelmesen csordogál lefelé a világhálóról. Béke van és nyugalom, már napok óta. Dolgozgatok - fáradok is attól -, Tücsivel nem veszekedünk, sőt, készülünk összeköltözni, pár hét múlva kicsit helyebbre biccennek anyagi gondjaink, most meg mindjárt nekiállok fordítani, aztán vízművet látogatok, hogy mennyi hány méter leendő közös lakásunkban, aztán, gondolom, ha már süt a nap, leülök egy fa alá kávézni és eltűnődöm, de jó is a világ. Aztán hazajövök, felteszem a levest főni és fordítok tovább, ezt a részét továbbra is utálom a dolognak. A fordításban, mint olyan, egyetlen jó rész van: amikor megkapod a pénzt.
Időközben furcsa hangot hallván kis gyanúmagocska vetette el magát szűmben, mely gyorsan terebélyes fává cseperedett, igazoltam is hát, pillanatok alatt: igen, a mosógép a fürdőkád mellé tolja ki a vizet magából. :elhaló taps: Mindegy, ideje volt felmosni a mosógép alatt is.
Gyorsan vissza a témához: fordítás, levesfőzés, miazmás, bicajszerelés, aztán, remélem, döglés, mert ez a korai kelés nem nekem való, megölelem Tücsit, oszt alszunk. Két nap múlva hétnek vége, haj, de frankós. :)
Egyszer majd kaptok múlt heti képeket.

- Lenti okosság ápdételve. -

2008. február 26., kedd

Gyorsposzt

Sem nagy kedvem, sem időm nincs írni, dolgoztam egészen eddig, minden rendben, out.
Szerdán szerintem szabados leszek, majd akkor írogatok, addig is minden nagyszerűséges.

2008. február 22., péntek

Breaking News


Most látom, hogy a Lehet pofázni kitétel alatt nem is lehet pofázni. Nem a cbox szállt el, szóval valamit én barmolhattam el, majd utánanézek. Mondom, holnap...

Ápdét: Oké, mégis a cbox volt.

---


A Koyaanisqatzi-nak van két folytatása, ugyanúgy Philip Glass zenéjével - állítólag:

- eleve trilógiának készült
- a másodikra elfogyott az ötlet, de
- a harmadik rész még csak nem is olyan rossz.

Letöltjü... megszerezzük valahonnan. Bár csak az elsőt filmezte Ron Fricke - lásd Baraka -, azért adunk egy esélyt.

Na, jól teletömtem ezt a félposztot linkekkel, kattintgassatok csak.

Rémalom a mergenc fejében

Nightmare

Bloody Thursday

Sosem volt az én napom, mindegy. Biztos mindig akkor voltak matek- meg fizikaórák és akkor még utáltam a matekot meg a fizikát. A jégbor olyan, mint a vizezett méz, egészen egyszerűen nincs egy csepp agya sem annak, aki ennyi pénzt kiad érte (úgy kaptuk, naná), mondjuk sejthettem volna, tudván, hogy készül. Lehet hülyének meg bunkónak nézni, a jégbor mocskosszar: legalább sznob nem leszek*. Csemegebor, baszics, annak kellett volna csilis f@szkorbács, aki kitalálta. Lehet, hogy a "még egy Spar Egri Olasszal is jobban jártunk volna" túlzásnak tűnik, de nem az.

A Férjek gyöngye még mindig pontosan azt nyújtja, amit várok, azzal nincs is gond és amikor végre egy-kettő körül el is aludnék nyugodtan, jön a jól ismert rémálmok ama ritkább verziója, midőn nem csak menekülője, de aktív szereplője vagyok a történetnek, nyomozgatok, rájövök, ajtóval nyomom házon kívülre a szörnyeket, ellentámadok, megyek utánuk - majd, amiben mindeddig egyedülálló a dolog: meghalok. Aztán, mint az FPS-ekben, amikor lepuffant Dave1987 oszt körbeállnak, mint amikor Vágássy Ferit leütik a buszmegállóban ( (c) Bödöcs Tibor) faszán végig is nézem utána, ki csinált ki és hogyan.

Hát... tanulságos volt. Ha az álmokat jelnek kell tekinteni, akkor szarban vagyok, nem is kicsiben... :)

* A Mona Lisa ronda és öreg, a Kisherceg meg elmebeteg... - Beatrice

---

Tücsi titokblogján hallgatom az odatolt nótát már harmadszor, baszottul nem értem. Mindjárt jól felkúrom az agyam, oszt én is nekiállok nótát hallgatni. Meg is van, mit.

Dühös, üvöltős, freak videóval, ez kell ide...




2008. február 21., csütörtök

Skiccek, ötletek, gondolatok

A konyhaszekrényre lakatot fogok szerelni.
Mindig tartok magamnál egy tartalékdoboz cigit.
A veszekedés első jelére biztonságba helyezem:
- növények
- laptop
- külső vinyók
- fényképezőgép

Kincs, ami nincs

Na, minekutána nem nagyon hívtak, hogy hejj, dolgozzunk még, sokat, nosza*, a magánéleti szerencsétlenkedés mellett előkerült megint a disznófejű nagyúr kérdése, mostanra meglehetősen furcsa álruhában. Merthogy állítólag kapok vissza adót a munkanélkülimből**. Az ilyeneket amúgy sosem értettem, mi a fasznak kell akkor előtte elszedni? Na, mindegy, állítólag vagy ötvenet. Ha csak harminc lesz, már baromi jó, akkor hiszek én bürokratának-politikusnak... tudjuk. Meg ideje lenne befejezni az olyannyira gyűlölt fordítást. Meg szerintem az egyösszegben befizetett autóvezetésesség is most jönne vissza. Mindezek együtt egy izmos százast fiall(ná)nak.

Nem lehet azt, hogy én azt odaadom és mégis inkább valami rendszeres melóm lesz?
Faszkivan már, komolyan... :(

* Ápdét: most hívtak, hétfőn megyek dolgozni megint.
** Ápdét: naná, hogy nem abból, ötvenből csak nem adnak vissza ötvenet. Az előző melóhelyemről, ott nem kerestem azért nagyon rosszul.

Mindig

Mindig meg kell próbálni kibékülni, amíg csak egy maszatnyi esélyt is látunk.

2008. február 20., szerda

Overkill

Szép szó, szeretem. Nézzük meg, milyen hülyén néz fel Colin Hay*, amikor Lazlo Bane elkezd énekelni.


Singalong with me:

I can't get to sleep
I think about the implications
Of diving in too deep
And possibly the complications

Especially at night
I worry over situations
I know I'll be alright
Perhaps it's just imagination

Day after day it reappears
Night after night my heartbeat shows the fear
Ghosts appear and fade away

Alone between the sheets
Only brings exasperation
It's time to walk the streets
Smell the desperation

At least there's pretty lights
And though there's little variation
It nullifies the night from overkill

Day after day it reappears
Night after night my heartbeat shows the fear
Ghosts appear and fade away
Come back another day

I can't get to sleep
I think about the implications
Of diving in too deep
And possibly the complications

Especially at night
I worry over situations
I know I'll be alright
It's just overkill

Day after day it reappears
Night after night my heartbeat shows the fear
Ghosts appear and fade away
Ghosts appear and fade away
Ghosts appear and fade away**



* Az eredeti szerző.
** Amúgy szlájtli jobban szeretem a Colin Hay-verziót, csak lusta vagyok már átírni.
---
Eléggé randa ez a Colin Hay, de én nagyon bírom.

2008. február 19., kedd

Nincs semmim

... de ez gyönyörű...

2008. február 16., szombat

2008. február 14., csütörtök

mese mese munka

Merthogy tegnap megvolt a próbameló. Na, most ha mindaz eszembe jutna, amikre akkor (meló közben) gondoltam, hogy posztolni kellene, akkor egy szemernyi gondom nem lenne, mit írjak, így azonban... (ti. hogy nem jut eszembe semmi)...
Illetve, egy igen, a nap leghülyébb szóvicce. Azzal foglalkozunk ugyanis (is), hogy lakóházakat kábelezünk be. Minden lakás kap egy koaxot meg egy UTP-t a küszöb elé, hogy ha akar valamit a *pííííííp* cégtől, akkor hej, de jó legyen neki. Ez úgy néz ki, hogy ezeknek nyilván van egy (tehát kettő) elosztódoboza, ergo tíz emeletes esetében négy. Duplázzuk meg kábelmián az elosztókábeles szarakodást és szorozzuk meg a lakások számával (ezesetben harmincvalamennyi), majd veszítsük el a fonalat, hogy az elosztónál, amit fogunk éppen, az az UTP most vajon melyik lakáshoz van bevezetve és már meg is kapjuk a nem kimondottan borzasztójó, de térdig járva az UTP-kben, koaxokban roppant találó kábel a rengetegben szóviccet. Nem én találtam ki, nem tudom, "volt-e már", de nekem akkor tetszett.
Viszonylag tetszett az is, hogy nagy hammer drillekkel kell panelt fegyelmezni, nem pedig csavarhúzóval, ha valamibe bele tudsz kapaszkodni és tudod nyomni, mint a barom, akkor mint kés a vajba, komolyan. Hosszú fúrószárral tartottam is néha attól, hogy kikötök egy beépített szekrényben. Szóval, fúrás, igen, ez az egyik fő profilom, aztán kábelcsatornák felszerelése, végül pedig telenyomása kábellel. Olyan elosztó-hosszabító van a fúrókalapácshoz, aminek az egyik fele teljesen rokonszenves, ismerős kis darab, a másik felével van (volt) gond, ott ugyanis csak két krokodilcsipesz mosolyog, hogy "ugyan, haver, ballagj már oda velem a strangszekrényhez, tudod, ahol a háromnyolcvan is lakik, oszt csíptess mán fel, lécci, köszi!" - és én mondjuk eléggé szeretem távol tartani magam még a kettőhúsztól is, ha nagyritkán ilyet szerelek, nem csak kikapcsolom, kihúzom és alapvetően áramtalanítom a fél világot, de még utána is csak gyanakodva megyek a szerelvény közelébe. Na, örömmel jelenthetem, hogy itt ilyesmire nincs idő, a nap végére a nyoma sem volt az ilyes túlaggódásnak; annak ellenére, hogy M kolléga viszont beleszaladt vésővel az egyik nagyfeszbe. Nem lett semmi baja, csak egy darabig gyalog sétálgattunk a tizedik meg a földszint között. A "mindig végzünk időben, legkésőbb négykor"-ról annyit, hogy nyolckor szálltam ki a kocsiból. Este. Hét után már benne ültem. Reggel. Na, nem abban, amiből kiszálltam, de a lényeg ugyanaz.
Napközben nagyrészt létrák tetején hadonásztam nemtízdekás fúrókalapácsokkal, ettem közben mintegy három szendvicset, Norbi bekaphattya ("Hó!"), eszement iramban apollósodom vissza. :)
Meg most nem jut eszembe semmi más, de nyilván egy csomó dolog beugrik majd, valamikor. Mondjuk holnap, amikor nem tudom leírni, mert dolgozom, amit ma nem.

2008. február 12., kedd

Fenéket jó,

nem jó semmi, mindenki rohangáljon keserű fejjel, mert az segít.

2008. február 11., hétfő

brékelő hírek

Holnap megyek próbadolgozni, erről egyelőre ennyit. A taknyom ömlik, állkapcsom fáj, erről is ennyit. Vége a sztrájknak, nem vagyok nagyon feldobva a comebacktől, erről is ennyit. Semmi értelme ennek a posztnak úgyhogy megyek is enni.

A legfontosabbat meg elfelejtette, agya helyén takony


Boldog születésnapot, kedves Gabóca!!!


2008. február 10., vasárnap

Hős. Lett volna.

De egyszerűen nem bír dolgozni. Buktajelentés.
Nagy elánnal lezuhanyoztam, elrohantam boltba, közben betettem egy mosást, hazajöttem, kipakoltam, rendet raktam (közben azért letöltöttem kölcsönkértem egy Men At Work albumot* - dehogynem, ismeritek), kiteregettem, leültem és bámultam a képernyőt, a takonygócok szorgosan próbálkoztak valamiféle neurális kapcsolat kiépítésével a koponyámat kitöltő nyomokban előforduló egyéb anyaggal, vállakozásukat kudarcnak ítéltem, midőn háromnegyed óra alatt majdnem fél bekezdést sikerült lefordítani - szerintem azt sem túl jól -, úgyhogy inkább azzal foglalkozom, hogy a változatosság kedvéért a veséim fájnak.
Remélem, ez azt jelenti, hogy arra húzódik a nyavalya, szóval mondjuk legkésőbb holnap egyszerűen kihúgyozom.

* Mi a szent szar az a chunder?
---
Appendix:
Ha nem lennék olyan lusta, ugye...
A common Australian euphemism for vomit is chunder, as you undoubtedly know. - Undoubtedly a kurva anyád, amúgy kösz. (WordWide Words.) Mindig azt hittem, hogy a csandázás Chandrasekar * nevéből fejlődött idáig. (Ez persze nem igaz, de a csandalán** (meg a hányáson) kívül csak ő jutott eszembe eddig a szóról.)

<Átmentem népszerű tudomány-stílusba, lelövöm magam, pláne, hogy Tücsi is ezt akarja biztos. Lehet, hogy nem.>

* De a Chandrasekar-határról csak hallottatok? :)
Kb 1.44 naptömeg (ahol a standard naptömeg kb 1,989 x 1030 kg) meg ilyenek. Fekete lyukak és másszínű csillagok, blabla.






*Az meg amolyan megvetett, kasztonkívüli, sehonnani bitang ember az indiai (van így értelme ennek a szónak?) kasztrendszerben, de majd úgyis jön valami kasztológus-gumininnya, oszt megmondja, hogy nem, hanem, de a lényege ugyanaz lesz.

Ahun folytattya

A pizza fele még benne az hűtőben, szar filmek terén viszont iszonyú előrelépést tettem. Felsorolni is hosszú lenne, de meg fogom tenni. Na, nem most, mert egyszerűen nem emlékszem, utána kell nézni, napok óta csak fekszem meg filmet nézek, néha kicsit próbálok olvasni, de az nem nagyon sikerül. Annyiban (is) szar a dolog, hogy mára már azt mondtam magamnak, nagyon ideje fordítani (pláne, hogy valamiből a fogorvost is ki kellene fizetni, ugye), össze is raktam a kisközpontban a kellékeket, de egyelőre ahhoz nem érzem az erőt, hogy boltba elmásszak. Pedig cigim sincs, majd az odakerget. Valami miatt elkezdtem ezt írni, de elfelejtettem, ha eszembe jut, szólok.
- lehet, azt akartam írni, hogy minden tüsszentésnél (pedig van pár) kiszakadni tűnik fél állkapcsom
- lehet, azt akartam írni, hogy mikor lesz már végre tavasz...?
Lehet, nem tudom, mit akartam írni...

2008. február 9., szombat

Amiben betegségirül cikkez

Szóval itthon rohadok, ömlik a taknyom, szétmegy a fejem, be van gyulladva az ínyem, fázom és éhezem s átlőve oldalam* de legalább a gyomrom rendbejött, úgy tűnik, ahelyett kaptam a taknyot. Minimum egy fogat (ami miatt van az ínygyuszi) meg köllene hegesztetni a fogorvos bácsival/nénivel, de gyerekkorom óta rettegek tőlük, furcsa faj; vagy szeret idegenek pofájában matatni, vagy nem vették fel az orvosira, vagy mindegy neki, mit csinál, ha pénzt kap érte - nos, egyik opció sem nagyon bíztató.
Amúgy tegnap azért elugrottam sörözni, mert ki ha én nem, de nem tartott sokáig, kussoltam nagyokat meg szédültem a széken, aztán inkább hazajöttem veszekedni Tücsivel (aki ugyan nincs itt, de mi távban is tudjuk) meg szar filmeket nézni, szóval semmi csodálkoznivaló nincs abba, hogy most a popszakma meg amúgy az egész világ bekaphatja a f...szomat. És az a legrosszab, hogy nekem egy betegség max három napig tart, most meg már vagy az ötödiket nyomom és még a sörtől sem gyógyultam meg, rövidet inni meg merek én? :)
Kamillás tejját nem leltem, az egy darab cataflamot már elszopogattam, isteni volt, délutánra rendelek majd okos és finom bugaci pizzát, neten, mint Sandra Bullock a Hálózat csapdájában, csak akkor még - pláne itt - milyen menő meg cyber dolog volt. Az egyetlen gond ezzel az, hogy nem tudom, hogy eszem meg, lévén állkapcsom nem nagyon fürge, lagymatag tüttyedtségében való mozgatása amúgy is fájdalmas. Megyek is vissza, nézek megint valami szar filmet. Mindegy milyen, csak ne kelljen rajta gondolkodni, mert az nem (sem) megy.

* Sanyabácsi a farkasokról

2008. február 4., hétfő

Busójárás röviden

Busonc
Kiegészítés az izomorf csodák témakörében:
- a mindenkori kormány minden kibebaszott tavasszal szájtátva nézi, hogy árad a Tisza, bár a tizenkilencedik század óta ezt teszi.
- ugyaneme meg nem nevezett alany ugyanezt teszi minden tavasszal a kátrányozás örvén.
- ahogy tetszőleges volán minden busójárásnál szájtátva nézi, hogy párezerrel több ember akar Mohácsra/-ról utazni.
Apjuk f@szát.

2008. február 2., szombat

És most jön az ereszkedés...

Na, minden kicsit normálisabb.
Új online merényletre készülök.
Ne mondjátok, hogy nem szóltam.
:)