Na, a tegnap

Sétáltam. Mászkáltam. Beültem a Törzshelyre*, megdöntöttem a rekordot az okosságigépen (nem kicsit, beszopta az az alkesz, aki utánam jön), dolgozgattam, töprengtem, Jungot olvastam. Elindultam. Nem mertem hazamenni. Dzsekiben mászkáltam a fagyott hantokon. Ittam még egy némi fröccsöt, biztos, ami biztos. Volt szerepjáték. Szőke kiverte a hisztit, hogy az ő karaktere meg van kérem itten alázva, majdnem azt mondtam, hogy befejezem, bazmeg, van elég bajom, de mivel mesélek, dugjam fel magamnak a bajaimat, gondolom, nem azért vagyok ott, hogy a való világot bevigyem a játékba. (Hisztipattintó történés: hajóramászás, nehézlovasa a kötélhágcsón, majd' a mellvértnél, nem hajlandó engedélyt kérni a kapitánytól, hogy a fedélzetre léphessen, aki ezt megmorcolja, pofonbaszná - ezt ügyesen hárítja, kapitányi csukló marokban, nagy benga ember az a lovag -, kardot rántana, aztán meg csodálkozik, hogy a morc tengerimedve lelövetné. Jé. Amúgy csuklóba kapott és még a csónakba is pottyant, mert jó fej a mesélő. Alig firtattam azt is, hogy a picsába akar kardot rántani, amikor egyik keze már eleve a csuklót fogja, a másikkal, gondolom, kellene kapaszkodni. Mindegy, az lett a vége, hogy ezt a verziót fogadtuk el hitelesnek és bepottyantak - a csónakba. Olyan nincs, hogy full plate és úszás.) Sokáig játék, haza. Idegesség, sok. Nanométerekkel voltam attól, hogy elmenjek egy közeli kocsmába nyikhaj köcsögöt verni: mivel többen voltak, nyilván kaptam volna én is rendesen, de nem ez a lényeg** - nem mentem, a Zasszony visszatartott, vagy engem féltett, vagy a nyikhaj(oka)t, vagy csak nem akart balhét. Gondolom, is-is. A hosszas nyüglődéseket az első igazi ölelésig nem citálnám, végigélni is nehéz volt.
Hagyom is.
Én is sárkány akarok lenni, ha felnövök, mint kis hősöm.
Folyt. majd.

*Azóta, sajnos felújították...
** Hanem az, hogy a feje mögé kell célozni. Meg az, hogy a here sérülékeny. Meg az, ahogy az öreg fater mindig mondja, hogy térdre kell rúgni. Meg az, hogy a kulcscsontot nem védi semmi, törik, mint a gally. Meg az, hogy a vese laza kötőszöveti tokban van, ha rendesen eltalálod, leszakad, mint a picsa. Meg hogy fentről lefelé kell az orrot rúgni. Nem folytatom. Közben persze nyilván dekorálták volna a hátamat-oldalamat-fejemet, de ennyi megérne.