2009. január 19., hétfő

Nézzük csak...


... nem hánytam le senkinek a hátát reggel a metrón, kettő (2!) autó is megállt elengedni a zebránál - és rájöttem, hogy Budapest nem is nagy.

Amúgy megnéztük végre az Inside-ot (pontosabban az
À l'intérieur-t, mégiscsak francőzis), eléggé kemény film, nem hamvaslelkű szűzlányoknak való. Aki esetleg a kép alapján azt gondolná, hogy ennyire durva? azt ki kell hogy javítsam, nem, nem ennyire, sokkal durvább. Nem egy és nem kettő Ó, bassszus! röppent ki belőlem és jópárszor fel-felszisszentem filmnézés közben. Kemény, wazze, kemény, köszönet Ricsinek a tippért.

Amúgy miféle beteg állatnak tetszik ez a film? :)

Idézet a régifilmek blogról: Az Inside-ban (...) megvan minden, ami egy igazi, sötét tónusú, férfias és érett horrorklasszikusban meg kell hogy legyen: nyomasztó és szuggesztív atmoszféra, ami pillanatok alatt a székedbe szögez, olyan ügyesen kivitelezett és ocsmány gore-parádé, amivel szerintem egy óvódányi gyereket simán tönkre lehetne tenni egész hátralévő életükre.

Ez nem vicc.

Nincsenek megjegyzések: