2009. június 24., szerda

Meló #2

És még az is van, hogy nagyon korán kelek. És egyre korábban. És nem is zavar. És sőt.
És hogy mi a fenéket tudok csinálni hajnalok hajnalán? Tudja a fene, valahogy mindig elmegy az idő és nagyon élvezem, hogy nem kell rohanni. Pedig úgy számolom, hogy ha fél nyolckor kelek, akkor is beérek nyolcra.
Szóval, felkelek. (Mikor hogy, mikor mikor, ma éppen negyed hétkor, szerintem holnap majd hatkor.) Attól függően, hogyan ébredek / hogyan aludtam zsörtölök / játszom a macskával. Leballagok a földszintre körülnézni, hogy mi újság - általában semmi. Átfutom a friss híreket (magyar portálokat általában nem érdemes, ott is konkrétan semmi nem szokott lenni, ha este olvastad már), lefőzök egy kávét és/vagy teát. (Mostanában mindig viszek magammal egy liter teát, szivecskés üvegben.) Körülnézek a kertben (csupa olyat mondok, ami mostanában nincs, majd hülye leszek a kertben csatangolni vízszintes esőben meg nyakig érő szélben). Megetetem a macskát és lesurranok vele a pincébe. Aztán magam is kaja után nézek, reggelizni rulez - sajnos nem nagyon vagyok hozzászokva, úgyhogy néha elfelejtem, de igyekszem figyelni. Ráadásul sosincs natúrmüzli. :)
- folyt. köv.* -

* Mindig ezt írom, oszt csak néha és csak alig.

Nincsenek megjegyzések: