2010. június 20., vasárnap

Önajnár

Éppen megkötöttem a nyakkendőmet* meló előtt közvetlenül, amikor felnéztem és egy jóképű karcsú fiatalembert láttam a tükörben, na, az voltam én. De hát az ember nem nézegetheti magát Nárcisszuszként, pláne, ha nyakkendőt köt* - lekukkantottam hát és két fehér ingujjból kikukkantó kéz éppen kötötte a nyakkendőt* és az egyiken egy ízléses** karóra, másikon (nem a kézen, annak ujján) egy decens ezüstgyűrű. Nyakkendőkötésemet* be is fejeztem és el is ballagtam mellényért-zakóért, azon morfondírozva, hogy egészen megszoktam ezeket is meg a brotoválkozást is, ami talán nem is annyira az öregség jele, hanem azé, hogy lassan ideje melót váltani.
A végén tiszta dzsémszbond leszek.

*   Merthogy én olyat is tudok.
** Bár tudok olyat, aki szerint túl nagy és túl sok izé van rajta - tőle kaptam. :)

1 megjegyzés:

a. írta...

** es minden izlest messze nelkuloz, en azt mondom. a karora, tudják. de minden oraban pitypitty, szoval baro.