Az úgy volt...

(Egyszerűen nem lehet leszokni erről a janikovszkys kezdésről, egyszerűen telitalálat.)

Az úgy volt, hogy elmentünk a Terráriumba, müvülődni; nekem, ugye, zoológia terén nem nagyon kell sokat ( :) ), de hát a lányok hadd okosodjanak. (Amúgy tényleg hónapok óta nyüszítek, hogy el akarok menni, gondolom, Tücsi megunta, plusz kellett valami konkrétabb dolog, mint a sok-sok szabadprogram, ami alatt nem is csináltak akadályversenyt.) Szóval, szavam ne feledjem, mentünk a Terráriumba.

Teszek ide egy képet, ami tükrözi a terráriumok jellegét, ha valaki még soha nem lett volna ilyen helyen. Na, az ilyen helyeken hüllők vannak nagyrészt, kétéltűekkel és halakkal tarkítva, de itt voltak mondjuk pókok is* - szerencsére láthatóan csak egy madárpók, mert Peregrina falat döntva rohant volna el, ha van több is, bár igyekeztem a plafonon tartani a morálját azzal, hogy ezek mindig kiszöknek és kint mászkálnak, az a baj, hogy már nem vesznek komolyan. A szemét üvegek miatt nem nagyon lehetett jó képeket csinálni a kis szutyokgéppel, nem mintha annak jobban örültem volna, ha pár tucat mérgeskígyó kint flangíroz a folyosón és éppen a krokodillal vitatják meg a Premier Liga legújabb eredményeit. Mondjuk látványnak nem lett volna utolsó, az is igaz.

Az amúgy nem elsősorban kielégíthetetlen természetvágyáról ismert Peregrina is talált magának udvarlót, csak a némethoni pasija meg ne tudja, különösen azt, hogy az elsősorban nem szépségéről elhírhedt szkinkkel csacsog éppen a képpen, aminek meg ráadásul még a nyelve is kék. Annyira jó kis dolog ez a Terrárium, hogy kávé után vissza is mentünk etetésre, mert az a tuti - na, az is volt, engem a szag sem zavart olyan borzalmasan, voltam már büdösebb albérletben életemben.


* meg skorpió meg nílusi repülőkutya meg lajhármaki meg törpevidra meg...

Engem inkább az zavar, hogy annyira akarok már a végéről írni, hogy egy tisztességes mondatot nem tudok összerakni, nem hogy több összefüggőt, szóval kihagyok mindent és mondom...

Szóval.

Nem tudom, kiféle-miféle emberek olvassák ezt a posztot és nagyon valószínű, hogy az a faszívű mocskos kis pondró nem, aki három párnapos kiscicát egy nejlonszatyorban bebaszott a bokrok közé a ház előtt, de ha neaggyisten mégis, akkor ezúton üzenem neki, hogy kár volt megszületned te gusztustalan kis faszpocsék, szüleid bár inkább parizeres szendvicset csináltak volna helyetted, te faszkalap, annak is több értelme lenne, mindkét értelemben. Őszintén kívánom, hogy valami ritka és undorító betegségben nyomorultul pusztulj el magadra hagyva, hosszas szenvedés után, te féreg, amennyiben az megoldhatatlan, hogy bevarrjanak egy hullazsákba és lekúrjanak a Taigetoszról belebasszanak az Amazonasba mondjuk, de úgy, hogy akadj fenn egy hordalékszigeten - vagy egyszerűen dögölj meg, te igen nagy barom.

A cicákat amúgy kicsit kelletlenül bár ("Ezekkel meg mit csináljak?"), de befogadta a Misina Egyesület - köszönjük nekik. A tegnapi telefon - ami egy kedvesebb emberrel zajlott* - alapján jól vannak, csak nem nagyon akarnak enni szegények. Infralámpa. Szorítsunk nekik.

* Az előzőeknél. Hétvégén mérsékelten felbaszta még az agyam az "állítólag úgy találták" kitétel. Nem, bazmeg, kikúrom a picsába, aztán fecskendővel próbálom etetni, lebuktam. Ökör.