/dev/null - negyedik bek. :)
Oda minden, ami létemben Pécshez tartozott, fizikai valójában. A maradék: érzésremegések és szétrobbanó gondolatpaloták.
A partinagylajosos most váltam, nehéz a szívem. Tegnap reggel (az most szerda) felkeltem a szokásos rengeteg alvás után, épp csak elkezdtem magamnak fürdővizet engedni, hogy még egyszer utoljára, de aztán jött Kolléga*, hogy pakolászni segél, amire nagy szükség is volt, a bőgésmanók egy jó ideje szorgosan masíroztak fel s alá a vállamon, de hát én fiú vagyok**, nekem olyat nem lehet, így könnyebb volt. Csüggesztően gyorsan kipakoltuk a két kisebb szobát, hogy aztán egy negyed órás szünet (incl. négytizedes pálinka) után legalább annyira tanácstalanul meredjünk a mostanra már tényleg leginkább raktárra hajazó nappalira. Azért kitartottunk, böcsülettel, egészen sokáig, meg csupán a most már üljünk le egyet Jégkorszaka tántorított minket ("Baromi régen láttam, úgy emlékszem, tetszett."), ami közben gyakorlatilag már bóbiskoltunk; búcsút intettünk hát, hogy ki-ki aludjon végre egyet. Erre persze felébredtem, csakazértis nyomtam egy fürdővizet, ám - most jut eszembe - nem jutott el az agyamig a búcsúbálnázás gondolata. Aztán pakoltam. Aztán megérkezett Tücsi, láthatóan ő sem túlzottan a felhőkben járva (ráadásul nfg megint lerohadt) - ő olyannyira nem, hogy a pályárairányító*** taxi mellett pityeregni is kezdett szegénykém, amit én minden esetben nagyon utálok, de most, ha lehet fokozni, még a szokottnál is jobban: mi a fenét lehet itt tenni, minden egész széttörött, ragaszthatatlan történések patái alatt vagyunk, magunk is romokban, meg az a kurva taxi is ott vár - annyit tehetek, hogy együtt üvöltök a világgal, hogy ezt nem én akartam, de azt meg aztán pláne minek.
Negyed öt múlt, hajnalodok és eresztem a színem - irtó hülye álmom volt, amiben egy agyzsugorító bizton meglelné, hogy a böhöm nagy motor, amivel furikáztam és alig tudtam az úton tartani, na, az az életem, és pont most itten Pesten meg aztán nagyon nem tudom majd az úton tartani, jaj, ez a félelmem, ezt jelzi az álom. (Viszont meg kell hagyni, mocskosul gyors moci volt.) Amúgy világéletemben rühelltem a motorokat, most, kicsit még az álom hatása alatt, mintha nem annyira. Arra ébredtem fel, hogy - mint szinte mindig - ki akarnak nyírni, megint csak elég sokan, fekszem valami gödörben, olvadt fehérarany folyik rajtam és amilyen balfasz vagyok, pisztoly után kotorászva még jól combon is lőttem magam. Kár, hogy felébredtem, általában kimászok az ilyen szarból (álmomban) (is), kíváncsi lettem volna, hogyan. Arra meg csak amúgy a tudományos kíváncsiság hajt, hogy el ne feledjek utánanézni, vajon az ilyes álmok is annyira pihentetők-e.
A vonat. Megint csak a kurva anyját a MÁV-nak, nem volt dohányzó, ez kettőből kettő. Ha egyáltalán nincs az IC-n dohányzó, akkor pro primo ezt miért nem közlik a dohányzóba jegyet kérő peszindzsörrel, illetve pro secundo, rohadjanak el Komló közepén zsákba varrva. Az erős kétszáz kilométert a szokásos három óra alatt átszelte a vasparipa, kedves húgom kiugrott vala elém a kreatív nevű Keletipuba, aztán irány a nyolcker, Informatikushoz, aki hamarosan (órákon belül) indul HongKongba meg Kuala Lumpurba meg mindenfelé, négy hétre, és volt olyan kedves, megengedte, hogy addig nála pecózzak. Melókeresés, lakáskeresés, magammal tisztába jövés - lassan lehetne valami rutinom ezekben. Van rá pár hetem, de jobb lenne, ha max kettő elég lenne hozzá, aztán meg, hát, itt vagyok. Bekövetkezett az, amire sosem számítottam, amit sosem is akartam.
Budapest, itt a kezem, nem disznóláb****, csapj bele.
És nyugi. Én jobban félek tőled, mint te tőlem.
* Éjszakás volt a szentem.
** AKA Én férfi vagyok, nemes és konok / nincs vigaszom, s nem erényem a bánat.
*** Az a pálya, amelyiken a vonatok járnak, tudod.
**** Napi színes: a mérsékelten kifejező szólamot az magyarázza, hogy régebben a kézifegyverek közkeletű neve volt a disznóláb, ki nem tudja.
Hajnaliháztető részegség ébrenlét
Szóval volt ez a néhány vállalás, és egyelőre megyegetnek. Mármint, hogy kétnaponta elolvasok egy könyvet, amit még nem olvastam és naponta megnézek két filmet, amit még nem láttam. Előbbi megy jobban, egyelőre megvolt A képregény felfedezése és A képregény mestersége; mindkettő Scott McCloudtól és nem rossz, nem rossz, de közel sem olyan jó, mint amennyire mondják. Aztán ott volt a Szerelem utolsó látásra Dino Buzzatitól (nekem nem az Euridikés sztori ugrott be róla, hanem jóval inkább Lautrémont meg a Maldoror énekei) meg a Disznóól Ptiluctől. Ezek mind képregények amúgy. Ami nem képregény, az az Operációs rendszerek volt meg Az információtechnológia fogalmai: ezekből viszont túl sok újat nem tanultam. Filmekkel nem haladok ilyen jól, bár láttam egy jót, ezer éve meg kellett volna nézni, az In Bruges. Na, nem csak azt láttam, de az érdemel említést. Merthogy eléggé nagyon jó, kár, hogy annyira kiszámítható a vége. Amúgy most a Fehércsíkláz-at olvasom Lemmytől, közben meg minden nap elolvasok egy fejezetet a Russell-féle A filozófia alapproblémái-ból: baromi jó időmérő.
Ja, és rákaptam - bár sosem szerettem a gyümölcsteát - a mangós zöldteára, tudja valaki, hol lehet olyat kapni? Lassan kifogyok - illetve, kifogyunk, Andris meg én, vagy hogy kell mondani, lényeg, hogy kell, kell, kell. Amúgy a hírnek annyiban is hír az értéke, hogy teát iszom, semmi mást.*
Alvás. Na, az még mindig nem nagyon megy. Már nem is próbálkozom, gondoltam, biztosan azzal van a baj, non est volentis, sed miserentis Dei, a bloody rat. Szóval egyszerűen hozzászoktam, hogy két részletben alszom szumma négy-öt órát. (Amikor jól megy a dolog. Ma háromtól négyig, aztán öttől hatig aludtam. Szóval kapja be a Homokember.)
Andris gyönyörűséges lakása nonsmoking area. Illetve, erkélyendohányzós. Ami megint csak nagyon fasza, ma mintegy három szál cigit szívtam el, úgy tűnik inkább leszokom, mint hogy a mínusz kibaszott kétezer kurva fokban ácsorogjak kint.
Jól vagyok, jól vagyok. Adjatok munkát, mert pofon lesz. (Félreértés ne essék: én adom és te állod majd.)
* Van összesen 1, azaz egy jó oldala ennek a tibeti pokolnak. Felforr a víz, teáraönt, órán négy perc beállít*, filter ki, tea erkélyre, négy perc újra indít - és már lehet is inni, pont kellemesen meleg, ahogy szeretem.
* Pontosabban csak indít, a timer annyira van belőve.
---
Gyors filmjelentés:
Halálhajó (Ghost ship; egynek elmegy, erős Event Horizont-szagú, Shining-allúziókkal - ha lopunk, lopunk jó helyről, ugye, csak csinálhattuk volna ügyesebben; amúgy a Mary Celeste kurvára nem gyapotot szállított (hanem ipari alkoholt), nem halászok találták meg és nem a Füldközi tengeren, etc. - neem értem, hogy ha valós tényeket meséltek volna el, mennyire rontott volna a filmen), Gonosz falu (The Gathering; hát ez egy moslékszar film, említésre sem méltó, még Christina Ricci sem menti), Penge III. (Blade Trinity; borzalmas, nem is vártam mást, de legalább szerepel benne Jessica Biel - meg Ryan Reynolds, de az nem olyan fontos -, akit azóta szeretünk, mióta a Texasi láncfűrészes... remakejében fehér trikóban belepottyant a vízbe a pincében), Egyedül a sötétben (Alone in the dark; egyáltalán nem tudom követni ezt a filmet, első körben például rohadtul nem értem, mi a fenének kellett leforgatni, na, de hát Uwe, ugye... Meg az olyanokat sem, mint a fluoreszkáló fotonkezelt töltény, már hogy hogy a rossebbe lehetne amúgy fluoreszkáló, ha nem "kezelték" fotonnal. Meg hogy ha olyan szépen szétkapja azokat a béna monsztákat, akkor mi a picsának kell annyira fosni azoktól, plána száz embernek, annyi és olyan fegyverrel meg munícióval, hogy a második világháború több jelentős csatáját megnyerhették volna - erre van kicsit megoldás, bár több tonna lőszerük van, valamelyik barom odaugat, hogy "várjunk, amíg közelebb jönnek; oszt egyszer csak meg ott vannak a szörnyek, jé; amúgy Christian Slater, Tara Reid meg Stephen Dorff* egy filmben? He?).
Hasonló manírban nekieshetnék A filozófia alapkérdései első fejezetének, csak az nem annyira érdekes (ez sem az) és unom a gépelést.
* Akit, ha elmulasztottuk volna, ne felejtsünk el megnézni a Botched című csodában. :)
Oda minden, ami létemben Pécshez tartozott, fizikai valójában. A maradék: érzésremegések és szétrobbanó gondolatpaloták.
A partinagylajosos most váltam, nehéz a szívem. Tegnap reggel (az most szerda) felkeltem a szokásos rengeteg alvás után, épp csak elkezdtem magamnak fürdővizet engedni, hogy még egyszer utoljára, de aztán jött Kolléga*, hogy pakolászni segél, amire nagy szükség is volt, a bőgésmanók egy jó ideje szorgosan masíroztak fel s alá a vállamon, de hát én fiú vagyok**, nekem olyat nem lehet, így könnyebb volt. Csüggesztően gyorsan kipakoltuk a két kisebb szobát, hogy aztán egy negyed órás szünet (incl. négytizedes pálinka) után legalább annyira tanácstalanul meredjünk a mostanra már tényleg leginkább raktárra hajazó nappalira. Azért kitartottunk, böcsülettel, egészen sokáig, meg csupán a most már üljünk le egyet Jégkorszaka tántorított minket ("Baromi régen láttam, úgy emlékszem, tetszett."), ami közben gyakorlatilag már bóbiskoltunk; búcsút intettünk hát, hogy ki-ki aludjon végre egyet. Erre persze felébredtem, csakazértis nyomtam egy fürdővizet, ám - most jut eszembe - nem jutott el az agyamig a búcsúbálnázás gondolata. Aztán pakoltam. Aztán megérkezett Tücsi, láthatóan ő sem túlzottan a felhőkben járva (ráadásul nfg megint lerohadt) - ő olyannyira nem, hogy a pályárairányító*** taxi mellett pityeregni is kezdett szegénykém, amit én minden esetben nagyon utálok, de most, ha lehet fokozni, még a szokottnál is jobban: mi a fenét lehet itt tenni, minden egész széttörött, ragaszthatatlan történések patái alatt vagyunk, magunk is romokban, meg az a kurva taxi is ott vár - annyit tehetek, hogy együtt üvöltök a világgal, hogy ezt nem én akartam, de azt meg aztán pláne minek.
Negyed öt múlt, hajnalodok és eresztem a színem - irtó hülye álmom volt, amiben egy agyzsugorító bizton meglelné, hogy a böhöm nagy motor, amivel furikáztam és alig tudtam az úton tartani, na, az az életem, és pont most itten Pesten meg aztán nagyon nem tudom majd az úton tartani, jaj, ez a félelmem, ezt jelzi az álom. (Viszont meg kell hagyni, mocskosul gyors moci volt.) Amúgy világéletemben rühelltem a motorokat, most, kicsit még az álom hatása alatt, mintha nem annyira. Arra ébredtem fel, hogy - mint szinte mindig - ki akarnak nyírni, megint csak elég sokan, fekszem valami gödörben, olvadt fehérarany folyik rajtam és amilyen balfasz vagyok, pisztoly után kotorászva még jól combon is lőttem magam. Kár, hogy felébredtem, általában kimászok az ilyen szarból (álmomban) (is), kíváncsi lettem volna, hogyan. Arra meg csak amúgy a tudományos kíváncsiság hajt, hogy el ne feledjek utánanézni, vajon az ilyes álmok is annyira pihentetők-e.
A vonat. Megint csak a kurva anyját a MÁV-nak, nem volt dohányzó, ez kettőből kettő. Ha egyáltalán nincs az IC-n dohányzó, akkor pro primo ezt miért nem közlik a dohányzóba jegyet kérő peszindzsörrel, illetve pro secundo, rohadjanak el Komló közepén zsákba varrva. Az erős kétszáz kilométert a szokásos három óra alatt átszelte a vasparipa, kedves húgom kiugrott vala elém a kreatív nevű Keletipuba, aztán irány a nyolcker, Informatikushoz, aki hamarosan (órákon belül) indul HongKongba meg Kuala Lumpurba meg mindenfelé, négy hétre, és volt olyan kedves, megengedte, hogy addig nála pecózzak. Melókeresés, lakáskeresés, magammal tisztába jövés - lassan lehetne valami rutinom ezekben. Van rá pár hetem, de jobb lenne, ha max kettő elég lenne hozzá, aztán meg, hát, itt vagyok. Bekövetkezett az, amire sosem számítottam, amit sosem is akartam.
Budapest, itt a kezem, nem disznóláb****, csapj bele.
És nyugi. Én jobban félek tőled, mint te tőlem.
* Éjszakás volt a szentem.
** AKA Én férfi vagyok, nemes és konok / nincs vigaszom, s nem erényem a bánat.
*** Az a pálya, amelyiken a vonatok járnak, tudod.
**** Napi színes: a mérsékelten kifejező szólamot az magyarázza, hogy régebben a kézifegyverek közkeletű neve volt a disznóláb, ki nem tudja.
Hajnali
Szóval volt ez a néhány vállalás, és egyelőre megyegetnek. Mármint, hogy kétnaponta elolvasok egy könyvet, amit még nem olvastam és naponta megnézek két filmet, amit még nem láttam. Előbbi megy jobban, egyelőre megvolt A képregény felfedezése és A képregény mestersége; mindkettő Scott McCloudtól és nem rossz, nem rossz, de közel sem olyan jó, mint amennyire mondják. Aztán ott volt a Szerelem utolsó látásra Dino Buzzatitól (nekem nem az Euridikés sztori ugrott be róla, hanem jóval inkább Lautrémont meg a Maldoror énekei) meg a Disznóól Ptiluctől. Ezek mind képregények amúgy. Ami nem képregény, az az Operációs rendszerek volt meg Az információtechnológia fogalmai: ezekből viszont túl sok újat nem tanultam. Filmekkel nem haladok ilyen jól, bár láttam egy jót, ezer éve meg kellett volna nézni, az In Bruges. Na, nem csak azt láttam, de az érdemel említést. Merthogy eléggé nagyon jó, kár, hogy annyira kiszámítható a vége. Amúgy most a Fehércsíkláz-at olvasom Lemmytől, közben meg minden nap elolvasok egy fejezetet a Russell-féle A filozófia alapproblémái-ból: baromi jó időmérő.
Ja, és rákaptam - bár sosem szerettem a gyümölcsteát - a mangós zöldteára, tudja valaki, hol lehet olyat kapni? Lassan kifogyok - illetve, kifogyunk, Andris meg én, vagy hogy kell mondani, lényeg, hogy kell, kell, kell. Amúgy a hírnek annyiban is hír az értéke, hogy teát iszom, semmi mást.*
Alvás. Na, az még mindig nem nagyon megy. Már nem is próbálkozom, gondoltam, biztosan azzal van a baj, non est volentis, sed miserentis Dei, a bloody rat. Szóval egyszerűen hozzászoktam, hogy két részletben alszom szumma négy-öt órát. (Amikor jól megy a dolog. Ma háromtól négyig, aztán öttől hatig aludtam. Szóval kapja be a Homokember.)
Andris gyönyörűséges lakása nonsmoking area. Illetve, erkélyendohányzós. Ami megint csak nagyon fasza, ma mintegy három szál cigit szívtam el, úgy tűnik inkább leszokom, mint hogy a mínusz kibaszott kétezer kurva fokban ácsorogjak kint.
Jól vagyok, jól vagyok. Adjatok munkát, mert pofon lesz. (Félreértés ne essék: én adom és te állod majd.)
* Van összesen 1, azaz egy jó oldala ennek a tibeti pokolnak. Felforr a víz, teáraönt, órán négy perc beállít*, filter ki, tea erkélyre, négy perc újra indít - és már lehet is inni, pont kellemesen meleg, ahogy szeretem.
* Pontosabban csak indít, a timer annyira van belőve.
---
Gyors filmjelentés:
Halálhajó (Ghost ship; egynek elmegy, erős Event Horizont-szagú, Shining-allúziókkal - ha lopunk, lopunk jó helyről, ugye, csak csinálhattuk volna ügyesebben; amúgy a Mary Celeste kurvára nem gyapotot szállított (hanem ipari alkoholt), nem halászok találták meg és nem a Füldközi tengeren, etc. - neem értem, hogy ha valós tényeket meséltek volna el, mennyire rontott volna a filmen), Gonosz falu (The Gathering; hát ez egy moslékszar film, említésre sem méltó, még Christina Ricci sem menti), Penge III. (Blade Trinity; borzalmas, nem is vártam mást, de legalább szerepel benne Jessica Biel - meg Ryan Reynolds, de az nem olyan fontos -, akit azóta szeretünk, mióta a Texasi láncfűrészes... remakejében fehér trikóban belepottyant a vízbe a pincében), Egyedül a sötétben (Alone in the dark; egyáltalán nem tudom követni ezt a filmet, első körben például rohadtul nem értem, mi a fenének kellett leforgatni, na, de hát Uwe, ugye... Meg az olyanokat sem, mint a fluoreszkáló fotonkezelt töltény, már hogy hogy a rossebbe lehetne amúgy fluoreszkáló, ha nem "kezelték" fotonnal. Meg hogy ha olyan szépen szétkapja azokat a béna monsztákat, akkor mi a picsának kell annyira fosni azoktól, plána száz embernek, annyi és olyan fegyverrel meg munícióval, hogy a második világháború több jelentős csatáját megnyerhették volna - erre van kicsit megoldás, bár több tonna lőszerük van, valamelyik barom odaugat, hogy "várjunk, amíg közelebb jönnek; oszt egyszer csak meg ott vannak a szörnyek, jé; amúgy Christian Slater, Tara Reid meg Stephen Dorff* egy filmben? He?).
Hasonló manírban nekieshetnék A filozófia alapkérdései első fejezetének, csak az nem annyira érdekes (ez sem az) és unom a gépelést.
* Akit, ha elmulasztottuk volna, ne felejtsünk el megnézni a Botched című csodában. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése