Sebezhetetlen vagyok

legalábbis pofámat és a pofáraesések számát tekintve

Alea iacta est

"Vagy lesz valami, vagy nem." - mondta bölcsen mergenc.

kis poszt

Ma megküzdöttem egy hivatallal, pillanatnyilag halhatatlannak érzem magam.
A kutya meg megint behugyozott, penig éjjel kilenc után jöttünk be sétából,
reggel héttíszko' meg mán kint voltunk. Majd nem kap inni, oszt jóvan. :|

mostanaztán

elvileg van meló
elvileg van megbeszélés (ma)
gyakorlatilag basztak felhívni.
írok egy mailt,oszt ha nincs válasz,
majd jól szórok százast a telefonfülkébe
(nem tudom, mikor csináltam ilyet utoljára),
oszt akkor majd jól felhívom a kis hányavetiket

mostan

meg minnyá megyek állásinterjantani.
kis pénz, kis állás.

Közlemény

~-ben tudatom, hogy nem, nem hagytam abba a blogírást, csak nincs otthon net, amikor meg net előtt vagyok, úgy tűnik, kisebb gondom is nagyobb, plusz nem is jut eszembe semmi. Majd egyszer beindulok.

Nem tudhatjátok, mennyire együttérzek a sráccal

Kattra nagyít.

Bárcsak minden ilyen flottul menne

Vérbemártott tamponfagyi

Ida

Gyors bejelentkezés

Na, itt ülök a diófák árnyékában, ingyéwifi megint, lefagy a kezem és mindjárt leszakad az eső.
Szóval egyelőre ennyi, csók mindenkinek.

Pause

Éppen nem pakolok, most faltam be fél pizzát, füstös, finom, ezittareklámhelye, nem urambátyáim, de szeretem a pizzáikat. Majdnem bugacit, de aztán inkább füstöset rendeltem, nem bántam meg. MInt ahogy azt sem, hogy szóltam a Zinternetnek, hogy szóljon a pizzériába, hogy köllene nekem egy sör is.

Tulajdonképpen ezzel ünnepelhetem, hogy nem ittam alkoholt immáron egy hete.

Szóval most üldögélek egy kisebb romhalmaz közepén-szélén és azon töprengek, mivel lehetne kikarózni a lehajló növényszárat, mielőtt letörik a saját súlya alatt.

Meg meditálgatok a költözésmetafizikán. Utóbbi könnyen meg, mert ha van is olyan, roppantul metaforikus, s mint olyan, nem jelent semmit vagy bármit jelenthet. ("Mindig van még egy lehetséges olvasat. Tehát akármennyi.")

(Most jutott eszembe, hogy Nagypéntek. Most már tökmindegy.)

Költözés

Napok óta, éjszakába nyúlóan...

Why

Egy cica, két cica...

... és nincs tovább a nóta, két cica maradt.

Voltunk látogatóba náluk, hááát...
Nyolcmillió nyomorult forint kellene, hogy macskamenhely is lehessen a Misina.
Picsába.
Amúgy nagyon kedvesek voltak, semmi olyas rossz élmény, mint első alkalommal, mondom most gyorsan hamar, nosza.
-----
Egy cica. Büdöskurvaéletbe.

Az úgy volt...

(Egyszerűen nem lehet leszokni erről a janikovszkys kezdésről, egyszerűen telitalálat.)

Az úgy volt, hogy elmentünk a Terráriumba, müvülődni; nekem, ugye, zoológia terén nem nagyon kell sokat ( :) ), de hát a lányok hadd okosodjanak. (Amúgy tényleg hónapok óta nyüszítek, hogy el akarok menni, gondolom, Tücsi megunta, plusz kellett valami konkrétabb dolog, mint a sok-sok szabadprogram, ami alatt nem is csináltak akadályversenyt.) Szóval, szavam ne feledjem, mentünk a Terráriumba.

Teszek ide egy képet, ami tükrözi a terráriumok jellegét, ha valaki még soha nem lett volna ilyen helyen. Na, az ilyen helyeken hüllők vannak nagyrészt, kétéltűekkel és halakkal tarkítva, de itt voltak mondjuk pókok is* - szerencsére láthatóan csak egy madárpók, mert Peregrina falat döntva rohant volna el, ha van több is, bár igyekeztem a plafonon tartani a morálját azzal, hogy ezek mindig kiszöknek és kint mászkálnak, az a baj, hogy már nem vesznek komolyan. A szemét üvegek miatt nem nagyon lehetett jó képeket csinálni a kis szutyokgéppel, nem mintha annak jobban örültem volna, ha pár tucat mérgeskígyó kint flangíroz a folyosón és éppen a krokodillal vitatják meg a Premier Liga legújabb eredményeit. Mondjuk látványnak nem lett volna utolsó, az is igaz.

Az amúgy nem elsősorban kielégíthetetlen természetvágyáról ismert Peregrina is talált magának udvarlót, csak a némethoni pasija meg ne tudja, különösen azt, hogy az elsősorban nem szépségéről elhírhedt szkinkkel csacsog éppen a képpen, aminek meg ráadásul még a nyelve is kék. Annyira jó kis dolog ez a Terrárium, hogy kávé után vissza is mentünk etetésre, mert az a tuti - na, az is volt, engem a szag sem zavart olyan borzalmasan, voltam már büdösebb albérletben életemben.


* meg skorpió meg nílusi repülőkutya meg lajhármaki meg törpevidra meg...

Engem inkább az zavar, hogy annyira akarok már a végéről írni, hogy egy tisztességes mondatot nem tudok összerakni, nem hogy több összefüggőt, szóval kihagyok mindent és mondom...

Szóval.

Nem tudom, kiféle-miféle emberek olvassák ezt a posztot és nagyon valószínű, hogy az a faszívű mocskos kis pondró nem, aki három párnapos kiscicát egy nejlonszatyorban bebaszott a bokrok közé a ház előtt, de ha neaggyisten mégis, akkor ezúton üzenem neki, hogy kár volt megszületned te gusztustalan kis faszpocsék, szüleid bár inkább parizeres szendvicset csináltak volna helyetted, te faszkalap, annak is több értelme lenne, mindkét értelemben. Őszintén kívánom, hogy valami ritka és undorító betegségben nyomorultul pusztulj el magadra hagyva, hosszas szenvedés után, te féreg, amennyiben az megoldhatatlan, hogy bevarrjanak egy hullazsákba és lekúrjanak a Taigetoszról belebasszanak az Amazonasba mondjuk, de úgy, hogy akadj fenn egy hordalékszigeten - vagy egyszerűen dögölj meg, te igen nagy barom.

A cicákat amúgy kicsit kelletlenül bár ("Ezekkel meg mit csináljak?"), de befogadta a Misina Egyesület - köszönjük nekik. A tegnapi telefon - ami egy kedvesebb emberrel zajlott* - alapján jól vannak, csak nem nagyon akarnak enni szegények. Infralámpa. Szorítsunk nekik.

* Az előzőeknél. Hétvégén mérsékelten felbaszta még az agyam az "állítólag úgy találták" kitétel. Nem, bazmeg, kikúrom a picsába, aztán fecskendővel próbálom etetni, lebuktam. Ökör.

Szép szerdai szabadnapocska

Üldögélek pizsamában, mert bár kilenc elmúlt, nem kell mennem sehova, a kávé/tea páros készül a konyhában, mellettem pezsgődik a plusz, lassan rá is kellene gyújtani egy cigire. A szennyesruhák oldószeres vízben keringenek egy külön erre a célra dizájnolt masinában, a Coupling - egyik kedvenc sorozatom, de rendszeresen elhagyom meglevő példányaimat, ja, és a negyedik évadot annyira már nem szeretem, hiába, Jeff über alles - kényelmesen csordogál lefelé a világhálóról. Béke van és nyugalom, már napok óta. Dolgozgatok - fáradok is attól -, Tücsivel nem veszekedünk, sőt, készülünk összeköltözni, pár hét múlva kicsit helyebbre biccennek anyagi gondjaink, most meg mindjárt nekiállok fordítani, aztán vízművet látogatok, hogy mennyi hány méter leendő közös lakásunkban, aztán, gondolom, ha már süt a nap, leülök egy fa alá kávézni és eltűnődöm, de jó is a világ. Aztán hazajövök, felteszem a levest főni és fordítok tovább, ezt a részét továbbra is utálom a dolognak. A fordításban, mint olyan, egyetlen jó rész van: amikor megkapod a pénzt.
Időközben furcsa hangot hallván kis gyanúmagocska vetette el magát szűmben, mely gyorsan terebélyes fává cseperedett, igazoltam is hát, pillanatok alatt: igen, a mosógép a fürdőkád mellé tolja ki a vizet magából. :elhaló taps: Mindegy, ideje volt felmosni a mosógép alatt is.

Gyorsan vissza a témához: fordítás, levesfőzés, miazmás, bicajszerelés, aztán, remélem, döglés, mert ez a korai kelés nem nekem való, megölelem Tücsit, oszt alszunk. Két nap múlva hétnek vége, haj, de frankós. :)

Egyszer majd kaptok múlt heti képeket.

- Lenti okosság ápdételve. -