... csak amikor kedvem volt, nem voltam a gépnél és vice versa. Most meg nem jut semmi eszembe. Csak ilyenek, hogy láttam életem első dagadt rotweilerét az utcán, eléggé sokkoló volt, de aztán megnéztem a gazdáját is és az sok mindent megmagyarázott. Meg olyat is láttam, amiről eddig csak hallottam - ahogy valaki kib...ssza a fenyőfát a negyedikről. (Emlékszünk? "Hova viszi?! És hova teszi?! ... Ne ide! Ne oda...!" - valami közhasznú reklám, vagy hogy hívják ezeket a taknyokat, volt, még a nyolcvanas években.) Meg láttam nénit, ahogy a járdáról mélyen eltökélt szorgalommal az amúgy is fél méter széles, szarráfagyott útra lapátolja a havat. (Nem mintha tudta volna máshova, ez köll nekünk.) Meg láttam a boldogságot, lágy volt, szőke és másfél mázsa... nemzedékem legjobb elméit... lappantyút... Na, ennyire megy...
Küldtem körlevél új telszámmal, akit kihagytam volna, az csujjogasson.
(Iszonyú rutinnal a végén az összes fontos mailcímet is töröltem a biztonság kedvéért. Aztán vérszemet kaptam és "akkor mindegy" alapon mindent kitöröltem a mailfiókból, ami adat volt. :HC: )
Küldtem körlevél új telszámmal, akit kihagytam volna, az csujjogasson.
(Iszonyú rutinnal a végén az összes fontos mailcímet is töröltem a biztonság kedvéért. Aztán vérszemet kaptam és "akkor mindegy" alapon mindent kitöröltem a mailfiókból, ami adat volt. :HC: )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése