Meló

Na, az nincs. Illetve, van is meg nincs is, lásd írás és fordítás. Úgy nincs, hogy dolgozd ezt, ettől eddig és ennyit meg ennyit kapsz érte, pedig az nagyon, de nagyon kellene, igazából már tavaly is késő lenne. Ennek szellemében, figyelembe véve, hogy átlag két-három hetente változnak az álláshirdetések és jómagam meg nagyon a pad alatt (vagy hol) tudok lenni, mert semmi, semmi, semmi, naszóval az van, hogy minden hétköznap beadom legalább egy helyre. Többre lehet, de egynek kell lenni. Ennek szellemében tegnap jelentkeztem egy könyvesboltba eladónak (szerintem igenis jó munka az, rendben?!), ma pedig, ahogy elkészül mérsékelten esztétikus fejemről egy viszonylag emészthető fotó, jelentkezek rendszergazdának. (Nem nagyon értem mondjuk ezt a dolgot, hogy minek kell kép: még nagyon kicsik a szerverek és hátha megijednek egy ronda embertől? Na, mindegy.) Közben ahogy az írással haladok az köbö nulla (pedig pörögnek a napok, veszettül, közeleg a deadline); hála annak a csirkefogó lusta, link fordítótársamnak (én mondom ezt? igen, én!), a fordításra ez fokozottan igaz (de elvileg holnap jön és egész nap meló), de közben mindig tanulgatok ezt-azt napközben, amire tuti semmi szükségem nem lesz; illetve most éppen mosok, szedem le a mosottat és azon töprengek, mit főzzek vacsorát az én dolgos kis kedvesemnek, tiszta háziasszony lettem - lásd kép: gyerek nincs, de kaptam "linux!" felkiáltással egy pihepuha pingvint, az a pótlék -, Tücsi megjegyezte már, hogy nem kell ezzel mártírkodni, hát, tényleg, de nem is teszem, csak vicces. Amúgy ha nincs főzés, az összházimunka mintegy fél óra. Valamit még akartam írni, de már tökre elfelejtettem. Mindenesetre most hoztam elő utoljára ezt a háziasszony-dolgot, megígérem.