Ahogy hazajöttem (közvetlenül munka után), lefeküdtem pihenni, mert, ugye most már jó gyerek vagyok. Persze, ötkor felébredtem, ami miatt nagyon mérges vagyok mindig, mert ilyenkor aztán rendszeresen nem tudok aludni délelőttig, aztán meg rohanhatok megint dolgozni, pont álmosan, mindegy, utálok éjjel felébredni, az a lényeg. Most azonban a Nagy Bides Világnak más volt a célja, mint hogy megnézzek egy (több) hülye filmet, kicsit olvasgattam a Zinternetet. (Nem, még nem adtam fel, hogy kiolvasom teljesen.) És akkor összeakadtam az egyik legkedvesebb, leglelkesítőbb és legderűsebb emberrel. Randy Pausch. Ilyeneket mond, hogyaszongya*/**:** És közben végig mosolyog és viccelődik. Szégyellhetnénk a pofánkat.
2 megjegyzés:
Sziasztok, Randy Pauschnak megjelent itthon is a könyve. Az utolsó tanítás címmel! Én nagyon szerettem!
Nem rossz darab, indeed, magam is megkaptam Kedves Kollégámtól, majdnem bőgtem rajta.
Komolyan.
Megjegyzés küldése