Szigorúan húsz perc. Itt egy új sorozat, aminek minden esélye megvan arra, hogy kiskedvenc legyen, hadd ne magyarázzam túl, miért, egy félgyagya pasi válás után. ("Minden, ami a hűtődben található, az két sör és egy üveg salátaöntet." / "Tudom, kezdek kifogyni a sörből. A gyerekek miért vannak itt?") Szóval ismerkedjünk vele, félig még a név is stimmel. ("Tudod, abban {a könyvben}, amit Dr. Krandall adott mindkettőnknek, hogy olvassuk el. Úristen, ki sem nyitottad, ugye?!" / "Nem, kell, megvan hangoskönyvben, épp itt ül előttem.") Nem idézek többet, úgyis csak a trailert nézem egyelőre. Szerintem vicces. Van itt egy kis jutubésos is róla.---
Naszóval. Épp nemrég, egy beszélgetés alatt jutott megint eszembe, hogy egyik oka a blogolásnak az, hogy ne kelljen olyan sokszor elmondani dolgokat az amúgy is szánalmasan lassan kapcsoló emberiségnek. De most inkább nem beszélek arról, mik jutottak eszembe, miközben néztem ezt a nagyszerű sitcomot, ami ugyan nem átütően jó, viszont jó - és mindenképpen elég sok dolgot az eszembe juttat. Mit is mondhatnék? Gary For President. (És Randy Pausch, persze.)
Most meg azt hiszem, legfőbb ideje, hogy eltüntessem a pirogi-főzés romjait (vagy kidobjam a használt dolgokat, ragad ez, mint a csiriz, nem tudom, mi b@szódott el) és kimenjek a gyerekkel egy sétára. Nem mintha nem pisilne be így is, úgy is, ha éppen olyanja van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése